Splatters
Fear Of The Park

(Atomic Stuff • 2012)
Mindenholottlevo
2013. június 17.
0
Pontszám
8

A cím alapján valószínűleg minden jobb érzésű rockrajongó a Maidenre asszociálna, de már az elején leszögezhetjük, hogy a Splatters nem heavy metalt játszik.

Egy sejtelmes zongorás intróval és kísérteties hahotázásokkal indít a Splatters még tavaly napvilágot látott albuma. Majd berobban a gyilkos bohóc a Killer Clown képében és a fiúk üdvözölnek minket Zombiországban (Welcome To Zombieland).
A négytagú olasz brigád nem sokat teketóriázik a rendelkezésére álló közel 36 percben: a Fear Of The Park 9 darab erőtől duzzadó punk-rock zöngeményt tartalmaz (plusz egy balladisztikusabb levezetést), amelyek számomra kicsit a Murderdolls-t, a mindenható Misfits-et (ha horrorpunkról van szó, ők megkerülhetetlenek) és annak oldalhajtásait (Michale Graves dolgai, Gorgeous Frankenstein) juttatják eszembe.
A talján skacok ugyanakkor belevisznek itt-ott némi psychobilly-s ízt is muzsikájukba, ami az osztrák Bloodsucking Zombies From Outer Space nevezetű brigádra emlékeztet.
Nincs túlbonyolítva a zene, de azért beletesznek némi fikcsit, hogy ne fulladjon unalomba a dolog és ez mindenképp nagy eredmény ebben a nem éppen a túljátszásról híres stílusban. A Die In A Leather Jacket pl. leheletnyi Almighty/The Wildhearts ízt is hordoz, ami nálam nagyon jó pont. A Hope c. szám elején a dallamvezetés viszont túlzottan is hajaz Alice Cooper Poisonjára, az ilyen durva nyúlásokat legközelebb inkább ne erőltessétek, srácok!

Kicsit líraibbra veszik a figurát a Why Do They Always Die In This Way? elején, de csak nagyon rövid ideig szusszanhatunk, mert aztán bejön egy középtempós punk-rock zúzda, ami helyből ad egy állast a gyanútlan hallgatónak.
A Sinner In Heaven képében aztán egy végig tökös sleaze-punk tételt kapunk. A My Lucky 13 kicsit szolidabb, D-A-D-s, piaszagtől bűzlő rakenroll (jut eszembe, a Splatters énekesének hangja hasonlóan szőrös, karcos, mocskos, mint Jesper Binzernek), majd végén a hol középtempósan, hol gyorsabb fokozatra kapcsoló Minotaury és a gótosabb Dark Way (itt újra előkerül a zongora) teszi fel az i-re a pontot.

Welcome to Zombieland

A borító nem rossz ugyan, de azért egy horrorpunk társaság 2013-ban jobban is megerőltethetné az agyát ezen a téren! Ezt leszámítva jó kis korong ez; elő fog még jó párszor kerülni a gyűjteményből, élőben pedig biztosan még inkább izmosak lehetnek ezek a maszkírozott punk-rocker fiúk.