A Nílus vizének utolsó párszáz vontatott kilométerét vér és gyűlölködés szegélyezi, már az első civilizációk létrejötte óta. A vallási harcok tűzszüneteiben az etnikai eltérések keltette feszültségek emelnek barikádokat az utcákra. Többé-kevésbé folyamatosan forrong a felszín, mint Izland alatt a mély. Miről érdemes hát énekelni egy ilyen országban? Természetesen arról, amiről a kairói Sand Aura is teszi, a békéről, ez egymás elfogadásáról, a másság iránti tiszteletről, a sokszínűségben rejlő értékről. A nem mindennapi felállású négyesfogat teszi mindezt erősen népzenei keretek között, progresszív metál támogatással, death-es hörgés kísérettel.
Az alkotóelemek látván még akár kiemelkedően nagyszerű, újszerű is lehetne a csapat első nagylemeze, de sajnos nem az. Több problémám is van a produktummal. Az első a gitárok (Shung) hangzása, ami az a fajta amatőrség, amely leginkább a garázssoron szombat esténkén, egy tálca „lidlisör” elfogyasztása mellett gyakorló sutyerákoktól megszokott, de a nemzetközi porondon csupán megcöcörögtető. Emellett az extrém ének (Muhammed Hassany) túl röfögős a tiszta női, és az arab népi éneklés között. Annyira kilóg a sorból, mint a pékbolt polcán a kuglófok közt jóllakottan szendergő víziló, hegesztőpajzzsal a fején. De a többi torokmunkás miatt is lehet nyesegetni sajnos a pontokból. A szépségért felelős Basma Abbass néhol rendesen megeteti a fülkürtőben lakó hamisságfaló manót, Mustafa Sami, az arab hajlításmágnás pedig túlgerjeszti az európai énekhez szokott tolerancia-tekercseimet. Tevékenységének eredménye az öt percenkét bekövetkező biztosítékcsere. Pedig biztosan tökéletesen adja elő az egyiptomi népi éneket, de én erre csak korlátozottan vagyok befogadó képes. Máshol, más körítéssel és más mennyiségben kimondottan szeretem (Amaseffer, Myrath, Orphaned Land), viszont az Elegy Of The Orienten túlhangsúlyozottnak gondolom. A címadó dal végénél valaki megpróbált sípon harmóniákat varázsolni az amúgy egész pofás dalocskába. Ezzel viszont csak azt érte el, hogy kiharaptam a bakelit villanykapcsolót a falból, annyira megrázott a hamissága. Aztán meg a fázis. Az íze alapján az R lehetett… 
De ha már megemlítettem a The Sand Aura (From The Land Of Nod) opust, akkor egy újabb hibát vázolnék. A meglehetősen hosszú – 11:28 – bevezető szám annyira blokkokból épül fel, hogy többször meg kellett néznem, már áttévedtem-e a másodikra. Nincsen rendesen összehabarcsolva, csak sután egymás mögé rakosgatva a megannyi különböző tétel. És ez többé-kevésbé (inkább többé) jellemző az egész lemezre. Pedig, és itt most az árnyoldal után a dícspászma következik, annyi nagyszerű ötlet hallható az album minden alkotóelemében, amennyiből jópár felső ligás, elismert banda évekig elélne. Hallgassuk csak meg az alul belinkelt Aljaheliát! És ez a fajta összetettség, szabálytalanság, trendkerülés, szépség, fantázia hallható az összes dalban! És ahhoz képest, hogy a három énekes mellett csupán egy tag felel az összes hangszerért (az Aljaheliában hallható arab lantot megszólaltatótól eltekintve), meglehetősen sokféle hangkeltő eszköz állt csatasorba. Ezt külön díjazom, mert nagyon el lehet művészkedni színtisztán csak bátorsággal a zenét. Itt nem ez történt. Más miatt nem lett tökéletes. A hangszeres tudás és a zenei fantázia tehát megvan, már csak élvezhetően összetett és kivitelezett számokat kell alkotni!
Egy tétel alaposan kilóg a sorból. A frank hitelem alakulásához hasonlóan azt sem értem pontosan, hogy Izrael leghíresebb dallamsora, a Hava Nagila mi okból szerepel a lemezen, de elfogadom, hogy szükség volt a feldolgozására. És végül is nem is rossz.
A borítóra, ha külön lehetne pontot adni, bizony csípőből lőnék rá tíz lyukat! NAGYON tetszik! Olvasható, de nem a szokványos arieles betűk (az arab írás követésével nem próbálkoztam zenehallgatás közben), jók a fotók, a hátterek és elegendő zenekari információval szolgálnak a belső oldalon.
Aki fokozottan fogékony a keleti zenére (értsd arab – ami tőlünk délre van, de Afrikában északon, Ázsiában pedig nyugaton…, hogy az ácskapocs tartsa össze szétfeszült agyamat!), az barátra lelhet az Elegy Of The Orientben, mindenki más csak saját felelősségre!
Lesz ez sokkal jobb is, őszintén szurkolok nekik!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.