Rögtön az elején leszögezném, hogy nagy doom metal kedvelő vagyok (a rajongó jelzőt azért nem használnám, de értitek). Ezzel együtt viszont azzal is tisztában vagyok, hogy ez a műfaj azért nem csak újrahasznosított, monoton Black Sabbath riffekből, ’80-as évekbeli garázsfelvételeket idéző hangminőségből és sátánista dalszövegekből kellene, hogy álljon. Én igen, de a szóban forgó zenekar valószínűleg nincs.
Nem is húznám fölöslegesen tovább az időt, kertelés nélkül megmondom: a Horrible Nights egyszerűen posvány. És nem, nem a szó pozitív értelmében. A brit illetőségű Moss ugyan pár évvel ezelőtt, 2008-ban kiadott egy értékelhető lemezt Sub Templum címmel, azzal még elvoltam, bár sok kreativitást abban sem lehetett felfedezni, de tetszett az a szélsőségesen elborult és beteges hangulat, amit hordozott magában. Most viszont ezt az egyetlen mentőövet is eldobták maguktól, amikor szerződést kötöttek a szebb napokat is látott Metal Blade Records-szal, és idén tavasszal elkészítették harmadik stúdióalbumukat, a Horrible Nights-ot.
Emögött a nem túl kreatív lemezcím mögött egy hasonlóan érdektelen és fantáziátlan zenei tartalom bújik meg, amely akár a „hogyan játsszunk doom metalt csupán a legalapvetőbb és legsablonosabb műfaji elemeket felhasználva” tanfolyam mintaanyaga is lehetne. Sőt, még a sablonosságot is megbocsátanám, csakhogy a brigád tagjai zenélni sem igazán tudnak, tehát még arra sem futja nekik, hogy a funeral doom Manowarjának lehessen nevezni őket. A riffek súlytalanok, pofonegyszerűek, az elérni szándékozott hangulat abszolút nem jön át, ennél még egy Cradle Of Filth lemez is nagyobb sötétséget áraszt magából.
Ezúttal a démoni üvöltéseket is sikerült mellőzniük, kriptazene helyett pedig csak az átlagosnál egy fokkal elborultabb stoner rockot kapunk, amibe belevegyül némi korai Black Sabbath és Saint Vitus. Az énekes arc is mintha Ozzy Osbourne-t akarná imitálni, ez legalább valamennyire sikerül is neki. A Sabbath új albuma, a 13 persze köröket ver erre az amatőr munkára.
Megpróbálnék kiemelni valamit erről az albumról, de az az igazság, hogy nem megy. Barátkoztam vele egy darabig, de semmit nem hagyott bennem hosszú távon. Talán a címadó Horrible Nights és a Coral Of Chaos azok a nóták, amelyek elérik a közepes szintet ezen a nyomasztó alkotáson. A szövegek állítólag az okkultizmussal foglalkoznak, de én komolyabb mélységeket nem tudtam fölfedezni benne, csak kb. annyit, mint a Cannibal Corpse kibelezős szövegeiben.
Horrible Nights by Moss
A produkció minőségére még ki sem tértem, bár igazából nincs is mire. Hogy ez most direkt ilyen, vagy a csapatnak nincs pénze ennél jobbra, azt nem tudom, de ez nagyjából úgy szól, mint a Slayertől a Hell Awaits, csakhogy ez utóbbi 1985-ben készült.
Lehet, hogy csak én nem érzem át a cuccot. Lehet, hogy túlságosan sokat várok ettől a műfajtól – bár ezt nem tartom valószínűnek, tekintve, hogy a funeral doom szcénát most olyan óriások viszik a vállukon, mint az Ahab vagy az Evoken, akik nekem abszolút a szívem csücskei. Vagy az is lehet, hogy mivel tombol a nyár és a napsütés, nem ez a legideálisabb idő arra, hogy ezt hallgassam. Talán majd egy sötét, hideg téli éjszakán, a szobámba zárkózva, egy vérrel festett pentagram és néhány fekete gyertya társaságában nagyobbat fog ütni. Én viszont kétlem, hogy bennem lenne a hiba. Elnézést kérek attól, akinek esetleg bejön a lemez (nyilván vannak ilyenek), de számomra a Horrible Nights a 2013-as év eddigi egyik leggyengébb teljesítménye, a Moss-t pedig innestől kezdve alighanem kerülni fogom.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.