Lengyel barátainknál igencsak egészséges extrém metal szcéna működik, ám a teljes ismeretlenségből mindössze három banda tudott kitörni, név szerint a Vader, Behemoth és Decapitated. A Sandomierz városából való In Silent még messze jár attól, hogy az említettek nyomdokaiba lépjen, ám közel sem reménytelen a helyzet.
Az eredetileg doom hordaként startolt négyesfogat már a 90-es évek közepe óta küzd az underground mély bugyraiban. Az eredeti felállásból mára a két gityós-vokalista, Buba és Mal maradt hírmondónak, hozzájuk a kétezertizes években verbuválódtak a ritmusszekció jelen tagjai. Bemutatkozó albumukra – amelyről épp írok – sokat kellett várni, ezt demók sora előzte meg. Mivel azokat nem volt szerencsém hallani, így sajnos nem tudom lemérni, megállapítani, mennyit fejlődtek azóta, mindenesetre érdekes, hogy kezdeti stílusukat leváltotta a brutkó death metal.
Az Axis Of Metal blogon eléggé le lett húzva a korong; mindössze 6 és fél pontot adott rá a recenzor. Én nem leszek ennyire szigorú, mert alapjában véve szimpi, amit a polákok művelnek a rendelkezésükre álló mintegy 22 percben. Nem a hosszúságáról lesz tehát híres az In Silent debütálása, de ez nem is az a fajta zene, amit feltétlenül túl kell játszani.
Mindössze 7 darab számot tartalmaz a Potepienie és már a nyitány egyből gyomorszájon vág. A lendület ki is tart végig a rövidke játékidő alatt, a gond csupán az, hogy egy idő után egybefolynak a szerzemények, nehezen különböztethetőek meg egymástól. Némi változatosság a jövőben elkelne. Az speciel jó pont, hogy itt-ott más hangolású (inkább blackesen fűrészelős) gitárszólamokkal dolgoznak, tehát nem a pincemélyre hangolt sound megy végig. Továbbá az is kiemeli őket az átlagból, hogy anyanyelvükön adják elő mondanivalójukat. Egy büdös szót nem értek ugyan lengyelül, de azt gondolom, hogy nem egy Mazury tavaknál töltött családi vakációról írták a dalaikat. 😀 A Necro Fucker számcím mondjuk eléggé kifejező. 😉 A honfitárs Vader befolyása nyilván érződik, de eszembe jutott a brazil Krisiun is olykor. Intenzitásban még a The Forsakent idézi az anyag, viszont az In Silentnél egy gramm svédes hatás nem hallható. Ők maguk egyébként a Deicide-ot, Nile-t, Cannibal Corpse-ot, Hate Eternalt említik meg biográfiájukban a Vaderen kívül, mint legfontosabb hatásaikat.
Számokat hirtelen nem tudnék kiemelni, egyben érdemes hallgatni a Potepienie-t, már csak rövidsége okán is. A stílushoz méltóan a Screw Factory stúdióban felvett anyag brutálisan és arányosan szól. Nem váltják meg a világot lengyel hőseink, de nem egy elveszett próbálkozás ez; ha jönnének, meglesném élőben, mire képesek a deszkákon.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.