A 2007-ben Milánóban alakult csapat a Meshuggah, Oceano, Ion Dissonance, Despised Icon, Gojira zenekarokat sorolta fel hatásként, és valóban nem sokat tévedhet az ember, amikor az előbb említett bandák által megpróbálja elképzelni a Unconventional Disruption zeneiségét… A 2009-es öt dalt tartalmazó In a Life of Death to Nothing demójuk után idén június 12-én debütáltak a Memorial Records segítségével, máris kiderül hogy hogyan…
Mélyre hangolt gitárok, nagyon steril hangzás, okos témaváltások, eszement ritmusképletek…és ezzel nagyjából le is írtam a csapat fő csapásvonalát.
Bejátszással (sírással, síkátásokkal, üvöltésekkel) kezd a tulajdonképpen introként funkcionáló Introduction to Euthanasia, majd rögtön bele is csapnak a dolgok közepébe. Az első zenekar, akit valóban megidéznek, az a Meshuggah. Alapvetően nem ismerem a djent stílust, mert az előbb említett zenekar ismeretében ki is merül a jártasságom benne, de annyi bizonyos, hogy a fiatal olasz csapat nagyon jól ötvözi azt a death metállal. Ez utóbbi címke kevésbé a zeneiségből, mindinkább az énekstílusból adódik: többnyire a mély, öblös hörgés dominál – amivel többnyire le is tudnak venni a lábamról az előadók -, de hallható még sikítás, sőt a Korn-os Jonathan Davistől is oly’ sokszor hallott pubertáskori dühös és csalódott gyermeket meghazudtoló felfokozódó kiabálás is. Ettől viszont a falnak megyek…de szerencsére abszolút nem ez dominál.
A döngölős, igazán súlyos riffek és az azokat felváltó kiengedett mély hangok, illetve a tört ritmusok azok tehát, amik a Meshuggah munkásságának befolyását bizonyítják. A Insect’s Grin című szerzeménynél éreztem először, hogy ez egy ízig-vérig death metál szerzemény lehetne, ha a húrosok végig reszelnék a témákat a pengetőkkel, és ha zordabb hangzással bírna az anyag. Nem akarom én a death irányába befolyásolni a csapatot, csak mintegy viszonyítási alapként mondom.
Érződik ám a kísérletező szándék, de azért manapság nagyon egyedit iszonyú nehéz készíteni; és ez az, ami nem kivitelezhető pusztán egy elhatározásból, hanem a zenész(ek) lelkületéből fogantatható. Ezzel csak annyit kívántam mondani, hogy merjenek még lejjebb vájkálni a lelkivilágukban, mert szinte biztosra veszem, hogy akad még bennük rejtettnek hitt inspiráló erő.
Cseppet sem szenved csorbát a hat éves Unconventional Disruption legénysége, hiszen sikerült megannyi többlemezes bandát lepipálniuk ezzel a bemutatkozó anyaggal. Komolyan mondom, ha azt mondta volna valaki, hogy egy ObZen előtti Meshuggah demót hallgatok egy új énekessel, kanyar nélkül bevettem volna. Szóval minden eismerésem a J.D. – basszer, Lore – dob, Teo és Max – gitár, Gory – ének alkotta zenekarnak. Mindenképpen meg kell említenem a ChaosAndOrder és az Inverno stúdió nevét is, ahol a felvételek készültek, és persze a Domination stúdiót is, ahol a keverés és a mastering készült, mert tökéletes végeredményt kreáltak!
Kívánom tehát az Unconventional Disruption nevű ötösfogatnak, hogy haladjanak ezen az úton sokáig tovább, mert közben szinte maguktól meg fognak nyílni számukra azok a bizonyos kapuk…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.