A melodeath irányzatot azt hiszem nem szükséges bemutatni. Hacsak nem a Fürge Ujjak hasábjain jelenik meg az írás, ugye…
Ha azt mondom, hogy 90-es évekbeli In Flames, At the Gates, Dark Tranquillity, akkor gondolom, mindenki fülében lila szappanbuborékként csillog a hörgésbe oltott dallamos ének, a technikás gitárszólók, a szinti ágyon nemesedő agresszió és a feszes ritmus, mint főbb alkotóelemek. Az agresszív heavy metal hulláma hamar sikeres lett és túlloccsant az ország határain, benedvesítve a már kiszáradni vélt fövenyt – szerte a világban. Persze a változás szele a lehető legtöbb irányba szétharmatozta az éltető fodrokat, új irányokat adva a fémzene terjedésének. Az alapvető korlátai miatt azonban túlságosan nem eshet messze az alma a fájától, bármennyire is fáj ez neki.
Példának okáért a Fractal Gates második lemeze sem. Lehet erőszakoskodni, hogy vannak benne progos rekettyésbe tévelyedések, ha nagyítóval boncolgatjuk, meg hogy a vikingek harci üvöltése tülökből ivásra késztet, de attól ez még kőkomoly melodeath, akárcsak az apja.
A négyesfogattá apadt francia horda (Jeremy Briquet dobos helyett Sébastien programozta a „műbőrt”) motorja Stéphane Peudupin és Sébastien Pierre ezúttal neves vendégeket is hívott a felvételekhez. A Timeless dalban Sotiris Vayenas (Septicflesh) gitárjátéka varázsol, míg az Everblaze és a Mighty Wings nótákban Dan Swanö tisztának vélt hangja teszi a lemezt a változatos vokál vágányára. Swanö egyébként nem csak énekel, de a keverést és a masteringet is elvégezte, így a hangzás dicséretére nem is fecsérlek szavakat. A név a garanciajegy!
Hogy a színes nyomtatással és nyomdai úton előállított promókutyulmány miért nem kerül a kedvencek aranyozott (na jó, csak Sadolin – középtölgy színű) polcára? Ennek több oka is van. A legcsekélyebb ezek közül, hogy nem fér a fejembe, hová tűnt a Visions VI tétel? Az első lemezen megvolt az I-V, itt hallható (de minek?) a VII-IX; a hatodik vízió meg csak úgy van jelen, mint a tiszta levegő a hadibudiban, azaz tudjuk, hogy létezik, de nem érezzük. Ami azonban elsőre nekiront a finnyamirigyemnek a második számnál, az a hörgés egysíkúsága. Pedig narrálós-suttogós betétekkel színesíteni próbálják a szöveg átadását, de valami mégis hiányzik a műből (talán egy Johan Hegg). És ez a hiányérzet az utolsó előtti dalig meg is marad. (A lemezzáró tétel azért marad ki, mert instrumentális-értelmetlen prüttyögés, akárcsak a többi felesleges Visions darabka.) Ha már a „miért csak ennyi” szakaszban topogok, mint vizeletbenntartási problémával küzdő a zárt klozet ajtó izzasztó oldalánál, sebtiben megosztom a tisztelt olvasóval további indokaimat is. A Beyond The Self tipikus példája a csúszda-albumoknak. Azaz a kezdés szédítő magasságokban, a vége lenn a sárban. A kettő között pedig – az erősödő menetszélnek köszönhetően – egyre jobban feláll a haj, ami baj! Ez, ha nem elég, akkor kontrázom a szívtelen módon kiosztott mínusz pontokat azzal, hogy a tempó közel azonos végig. Ha funeral doomról lenne szó, akkor ez lehetne akár alapkövetelmény is, na de egy MDM-nál orbitális hiba! De legalább nem a lassúközépnél csáklyázták meg a metronómot, hanem a nyakízületek mészlerakódás-eltávolítási tartományban.
És akkor most következzen a „mire adtam a pontokat” fejezet.
Először is a hangulatra. Ha dolgozok, ha sportolok, ha pihenek, ha utazok, akkor szívesen bomlasztatom dallamos-agresszív harcosokkal a külvilág által felépített divattornyot. Másodszor pedig egyszerűen szeretem, ha a gitárjáték változatos, dúdolható, ritmusos, és hangjaival leér a merengő énem hínárjának gyökeréhez, kitépve azt, ha éppen útban van. De azt hiszem, ez a stílus erről szól, ettől népszerű ma is. Emiatt alakulnak minden tíz főt meghaladó településen melodic death bandák.
A Fractal Gates megkapta a mentőövet, lehetőséget a lemezük kiadására, egy profi gárdára, stúdióra, terjesztésre. Remélem nem lesz gyertyaláng a művészetük, mert van dalírói vénájuk, csak egyelőre még túl egy sablonra rajzolódnak a termékek. Hajrá, a magam részéről szurkolok nekik!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.