Chile hatalmas kikötővárosában, Iquique-ban alakult 1995-ben a Giovanni és Leonardo Rivera testvérpáros alkotta Kaníbal Kañero nevű zenekar. Kezdetben hardcore-ban utaztak, majd rátaláltak a hozzájuk legközelebb álló, nekik legjobban fekvő kifejezési formára, a thrash metálra. A szokásosnak mondható kezdeti nehézségek őket sem kerülték el: jöttek-mentek a zenészek, köztük Fernando Yánez basszusgitáros is, aki életét vesztette.
Fennállásuk első évtizedének lenyomata immár Demencia néven három demó, egy split anyag az Invert Cross, a Bruma, az Imperio és a Vulgar zenekarok társaságában, illetve egy 5+1 számos EP. 2008-ban debütáltak Metal Distortion című nagylemezükkel, melyet az Agresor Records szabadított a világra, éppúgy, mint az idén májusban napvilágot látott második stúdiólemezt, a Religion of Sin-t is.
Az alig egy perces intro után a Metal Religion nagyszerűen eltalált riffjei máris visszarepítenek a ’90-es évekbe. Hatalmas érzés keríti hatalmába az embert, hátradőlök hát, és élvezem. A „Have you ever heard this fucking metal hell / To be or not to be, is the metal gives you power / My revolver loaded with bullets of pure metal / It is not mode, is to live by your conviction” kezdő strófát kicsit megmosolygom, de ez így jó, ahogy van! Nem ódzkodnak anyanyelvük, a spanyol nyelv használatától sem, jelen dalban is megszólalnak így egy versszakban, de a Maestros del Infierno, az Engendros, vagy a dobos fivér, Leonardo Rivera által előadott Holocaust is teljes egészében spanyol nyelvű szerzemények, amik megszólalásuk üdítő színfoltjai.
A fentebb említett Holocaust-ig nem engednek az agresszivitásból, az ember keze szinte végig ökölbe van szorítva, annyira átjön az egész… Aztán a Maestros del Infierno elején kicsit fellélegezhetünk az akusztikus felvezető hallatán, persze nem nehéz kitalálni, hogy nem balladába torkollik majd a dal.
Az Overload my Blood sokkal hatásosabb lenne, ha elhagyták volna az első egy percet, de így is jó. Nem érzem a lemez legjobbjának, de azért képbe kerülhet általa a hallgató:
Itt van még a két utolsó szerzemény, melyek közül a záró Mortal Sin verzéje már a speed kategória felé kacsintgat.
A pörgős riffek, az igazi és jó értelemben vett old-school hangzás, és Giovanni Rivera Mille Petrozza-t idéző acsarkodó hangja egy olyan elegyet alkotnak, ami zenekarnak ritkán adatik meg. Nem technikáznak, nem játsszák túl magukat, éppen csak annyit pengetnek, amennyi szükséges és elégséges. Nincs agyonpolírozott mai, menő hangzás, de egy szépen, arányosan kikevert lemez fültanúja lesz az, aki végighallgatja a Religion of Sin-t.
Nem egy égbekiáltó lemez, nincs benne semmi mai. Lerágott csont? Lehet. A Demencia eredetisége nem is ezekben rejlik, hanem abban, hogy ’80-as, ’90-es évek thrash metálját olyan hűen és olyan vehemenciával prezentálja, hogy hallgatása közben tökéletesen újraélheted gyermekkorod bizonyos részeit. Nem tudom, hogy mennyi a tudatosság és a véletlen aránya a Religion of Sin elkészítésében, de igazából nem is érdekel. Ez így jó, ahogy van.
Ráadásul a lemez iránt érdeklődőknek nem kell messzire menniük, hiszen a Neverheard Distro jóvoltából hazánkban is beszerezhető.
A még 2011 augusztusában rögzített lemezt a Jonathan Tapla gitáros, Rodrigo Villar basszusgitáros, Giovanni Rivera gitáros/énekes és Leonardo Rivera dobos felállású zenekar követte el. Villar azóta már nem tagja a zenekarnak, helyére érkezőről nincs információ.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.