Axel Rudi Pell
Mystica

(2006)

Jester

2006. augusztus 17.

0

Pontszám

6

Axel Rudi Pell legújabb albumát úgy tudnám jellemezni, hogy kiváló zenészek
(Axel Rudi Pell – gitár, Johnny Gioeli – ének, Volker Krawczak – basszus, Ferdy Doernberg – billentyű, Mike Terrana – dob) készítettek egy egy olyan albumot, ami számukra nem más mint rutinmunka, mert álmukból felköltve is képesek lennének egy ilyen albumot megírni, és feljátszani.

A tagok mentségére legyen mondva, hogy Axel, saját bevallása szerint nem csak az összes zenét, de még az énekdallamot és a dalszövegeket is megírja. Pedig az énekes srácnak nagyon jó hangja van, és szerintem képes lenne saját dallamokat megírni és kiénekelni. Nem kellene Axelnek úgy kezelni a banda többi tagját, mint távirányított játékrepülőket. Pedig szerintem ezt teszi. A többi tag csak feljátsza az ő elképzeléseit és ennyi. Pedig a doboknál nem más, mint Mike Terrana ül, és hát ő azért már letett valamit arra a bizonyos asztalra. Viszont ezen az albumon nem mutatja meg, hogy igazából mire is képes. Nem üt rosszul (már a feltételezés is hülyén hangzik, mert vannak dobosok akik egyszerűen nem tudnak rosszul ütni és ő is egy közülük), de hogy számára ez az album csak ujjgyakorlat volt, az fix. És ezzel sajnos nincs egyedül. Még Axel sem erőltette meg magát erre az albumra.

Sosem voltam egy nagy Axel Rudi rajongó (túl sok ballada, túl sok érzelgősség), de hallottam már egy két lemezt tőlle, és azokon volt egy két emlékezetes dal. Én személy szerint a Mystica albumon nem találtam ilyet. Találtam viszont sok ismerős riffet, erőltetett rock-himnuszt (Rock the Nation), jó sok hosszú dalt, a majdnem tízperces The Curse of the Damned alatt már csak az tartotta bennem a lelket, hogy ez az utolsó szám az albumon, és utána már csak az áldott csend következik.

Nálam ez az album csak azért kap hat pontot, mert a lemez borítóján az szerepel, hogy Axel Rudi Pell, és a zenekart kiváló zenészek alkotják. És akkor nagyon (nagyon nagyon) jószívű voltam. A lemez nem lenne rossz, csak aki már hallott hard rock lemezt, az már hallotta ennek az albumnak a nagyrészét. És még valami, ebből az anyagból hiányzik a „dög”. Vannak olyan pillanatai az albumnak, mikor már szinte érzi az ember, hogy na itt jön majd egy tempósabb váltás…de nem. Mintha direkt visszafogták volna magukat a zenészek. Jó, nem egy Slayer albumot vár Axel Ruditól az ember, de ez a langyos kis prünytyögés…

Aki bírja a germán hard rockot…na, ők is előbb hallgassanak bele, mielőtt megveszik ezt a lemezt.

Kiadó: SPV RECORDS

Honlap:
http://www.axel-rudi-pell.de/