A Ram-Page egy igazi régisulis felfogású brigád. Bár elnézve őket nagyon fiatalok még, de valószínűleg tesznek magasról az éppen aktuális trendekre, csak nyomják csípőből azt az old school thrash/black vegyületet, amiben otthon érzik magukat.
Immár harmadik albumánál tart az orosz Ram-Page legénysége. Az első kettőt még nem volt szerencsém hallani, ám a hallottak alapján nem volna azokat sem hülyeség begyűjteni.
Riffjeik sokszor a Destructiont idézően sűrűek és fűrészelőek. Még a francia No Return egyes dolgai is beugranak néhol a ruszkik csépelését hallgatva. Négyen alkotják a 2010 óta tevékenykedő brigád jelen felállását, ebből ketten testvérek (Sergey Privalov gitáros és Vladislav Privalov énekes), ezenkívül a The Depths Of Rage készítésébe két vendégmuzsikus segített be (Andrey Ishchenko és Yurra Dmitrenko – nem mintha mondana bármit is a nevük). Vladislav Privalov agybamaró rikácsolását mondjuk szokni kell, amolyan „szereted vagy gyűlölöd” hang az övé, sokszor az az érzésem a vokalizálását hallva, mintha gonoszul a fülembe lihegne valaki, vagy a hátam mögül kísértene valami szellem. Huh… most nagyon élénk volt a fantáziám! 😀
A korong legnagyobb hibájának azt tartom (amit már egy korábbi anyagnál is megállapítottam), hogy nincs elég szünet a dalok között, hanem gyakorlatilag egymásba folynak. Így az egyszeri hallgató dolgát nem könnyítik meg, mivel csak találgatni lehet, hogy vajon még mindig ugyanaz a szám megy-e, vagy már újba kezdtek. Még csak azt sem mondhatni, hogy nagyon változatos lenne a muzsika, gyakorlatilag ugyanazon a fordulatszámon darálják végig a fiatalemberek az anyagot.
Az egyetlen kivételt a tízes szám képezi, a Fog. Ez egy lassabb, szellősebb, némi hardcore hatást sem nélkülöző tétel, ami kvázi az album kakukktojása.
A The Depths Of Rage hangzása is hagy maga után némi kívánnivalót. Értem én, hogy a ruszkiknál nem állnak hegyekben a milliók, valamint nekik nincsenek Terry Date-jeik, Ross Robinsonjaik, Tue Madsenjeik, de ez a megszólalás akkor sem sokkal jobb egy demóénál. A dob pl. úgy hangzik, mintha egy vödröt püfölnének, ráadásul bántóan előre is van keverve.
A gyermekbetegségek ellenére ez egy figyelemre érdemes anyag, ami bár stílusában nem emelkedik ki túlzottan, de azoknak, akik valami trendekkel szembemenetelő zenére vágynak, mindenképp okozhat kellemes perceket.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.