Mindig értetlenül állok drága jó szüleim azon tulajdonsága előtt, hogy az idegen, vagy legalább idegen hangzású szavak, nevek megjegyzése számukra nagyjából mission impossible, csak hogy stílusos legyek. Eddig ez így volt. Mióta kezembe került a svéd Hamnskifte bemutatkozó albuma, a Födzlepijnan, én is megtapasztaltam, milyen is lehet ez, ugyanis még most sem tudnám fejből megmondani a zenekar nevét, nem is beszélve az album címéről. Legyen áldott a Firefox és a Google, amiért pár betűből kitalálják nekem, mit is szeretnék megtalálni, aztán már csak copypaste.
A zenekar kilétét teljes homály fedi, MA oldaluk nincs, a kiadó is csak rejtélyes európai duóként hivatkozik rájuk, nyilván szándékosan. Annyi tudható, hogy a zenéjüket saját bevallás szerint a következő bandák inspirálták: Burzum, Earth, Skepticism, Nortt és a Trollmann Av Ildtoppberg. Drone, lassú meditatív black metal, hipnotikus középkori folk elemek egyfajta mixtúráját próbálták megalkotni a lehetetlen nevű svédek, szintén a kiadó nyilvánosságra került információi szerint.
Sokat gondolkodtam a műfaji meghatározáson, végül a kiadó kategóriáit másoltam be. A black metal jelző viszont kissé megtévesztő, ugyanis szerintem a Födzlepijnan még csak nem is igazán metal. Előfordulnak ugyan torzított gitárokat is tartalmazó részek az albumon és a dobok hangzása is emlékeztet a depresszív black metal zenékben alkalmazott, hogy is mondjam, fojtott, vészjósló megszólalásra, de nagyjából ennyi. Én inkább egyfajta neofolk-ambient muzsikát hallok a lemezen, különféle drone elemek finom alkalmazásával megfűszerezve. A lemez hét tétele szűk háromnegyed órán át vonul a lejátszóban, valami extrém módon megnyugtató és békés hangulatot árasztva. Ne gondoljon senki vidám folk nótákra, sőt, a dalok alaphangulata alapvetően borongós, szomorkás, de ugyanakkor egy hangyányi nyugtalanító, zavaró elemet sem tartalmaznak. A teljes album instrumentális, a felvételen szereplő hangszerek: harmonika, gitár (akusztikus és torzított is), hagyományos dob, bodhran dob (ez valami ír cucc, Naga biztos többet tud róla nálam), basszus, orgona, harangok és néhány saját maguk által kreált ütős hangszer, ezekről jó volna többet tudni, de hát a rejtélyes európai duó nem igazán informatív, ugye. Vita tárgyát képezheti a kérdés, hogy igényelné-e a zene a vokális réteget? Nekem igazából még elférne, akár extrém, akár tiszta, szerintem adna pluszt a dolognak, de ezt az egy elemet leszámítva megnyert magának a Hamnskifte (copypaste, he-he).
A lemezt eredetileg 2010-ben az azóta megszűnt Starlight Temple Society adta ki, 125 darab CD-R formájában, de a fenti képen látható megjelenés már az orosz Myrkr (ezek engem szívatnak) kiadó műve: 2012-ben első kiadványukként jelentették meg az albumot CD-n, majd idén januárban vinylen is. A cd-s kiadás kategóriájában magasan a legszebbek között említhető: kihajtható digisleeve tok, gyönyörű borítókép, a lemez maga egy festett védőtasakban lett elhelyezve.
Szóval, aki szeretne egyet a Hamnskifte zenekar Myrkr kiadó által megjelentetett Födzlepijnan című, 1000 példányra limitált, impozáns külsővel megáldott lemezéből, az írás megjelenésekor még szerezhet magának a hazai Neverheard Distróban.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.