Sedit
666

Xhavael
2014. április 15.
0
Pontszám
8

Nemrégiben jutott el hozzám az egy főt számláló Sedit legújabb anyaga, mely a kreativitást némileg mellőző 666 címet kapta. Vegyes érzelmeket generált bennem, no, de nézzük is, miből élünk.

Khamul, az egyetlen és oszlopos tag a formációban másodszorra rögzített album keretein belül hanganyagot; első EP-je Accingitur ad Ultionem névvel született meg az underground metal műfaj bugyrában, még 2013-ban. Ez a mostani majdhogynem ropog még, olyan friss. Négy számot foglal magába a szösszenet, melynek összideje kevesebb, mint negyed óra. 

Mit is lehetne egy ilyen kevéske kis anyagról írni? Nos, lássuk!

A felvételért piros pont jár Khamul-nak; kellemes, ám némileg klisés riffelgetések fogadnak minket mind a négy, közel jó minőségben rögzített számban.
Fekete pont jár viszont a dobokért; az első nótában még azt hittem, nem gépről van szó, ám a második és utolsó tételnél egyértelműen megmutatkozott, hogy az izületi problémákkal küszködő súlyos kézremegéssel bíró embereken kívül nem sok ember tudná eldobolni azt a tempót, melyet az ütem diktál. Sőt, gyanítom, még ők sem.

Sok helyen a pengetősökre érdekes hangzás van rákeverve, nem is tudom, talán a korai Immortal anyagokon hallható nóták festik le leginkább azt, amit érzek.
Ének terén némileg kiforratlan még az égtelenül ordítás és hörgés kombója. Nem nevezném károgásnak Khamul magas oktávon prezentált produkcióját, ám közelít már annak irányába. Úgy érzem ez ismét egy olyan tipikus anyag, ami már annyira underground akar lenni, hogy zavaróan átcsap a másik oldalra. Ez biza nagy hiba, meg kell találni a kellemes egyensúlyt. Ennek abszolválása véleményem szerint nem feltétlenül teljesült.

Számomra kifejezetten kellemetlen volt a brutálisan gyors tempó, amit a dobgép diktál. Lehetett volna még okoskodni a gitáreffektekkel, illetve némi sötét alaptémát is elviseltem volna. Ennek ellenére becsülendő a törekvés, és éppen ezért nyolc egész pontot meg is érdemel a rövidke szösszenet.
Remélem a következő hosszabb lesz, Khamul!