Újabb glam/sleaze versenyző landolt nálam, akik nem a hűvös északról származnak. Úgy látszik, az olaszoknál is nagy keletje van ennek a stílusnak, csak ebből nálunk sajnos nem sok csapódik le. Nekünk be kell érnünk egy The Joystix-szal, Atomic Playboyz-szal egyelőre, szóval nem mondhatni, hogy hazánkban akkora túltengés lenne hajbandákból.
Na de ne károgjunk, nézzük inkább, mit rejt a talján Eyes ‘N’ Lips (elég sablonos egy név) bemutatkozása! Tipikus glam meg hajmetal; hol az olyan ősök nyomán, mint a korai Guns N Roses, Faster Pussycat, Vain, Backyard Babies, L.A. Guns (velük játszottak is előzenekarként), hol enyhén punkos lendülettel elővezetve.
Az album első két dalában igazából még semmi extra nem történik – már-már kezdett az a gyanú hatalmába keríteni, hogy „na itt egy újabb átlagosan muzsikáló brigád Olaszhonból”. Úgy a harmadik számtól felfelé kezd combosodni a Pornstar… A Fuckin’ Obsession már kicsit punkosabb húrokat pendít meg, de ez sem akkora gázpedál feeling azért. Legnagyobb problémát az ének jelenti szerintem, ugyanis a Mr. Skorpion (milyen eredeti név – behalok! :P) művésznév mögé bújt dalnok bármennyire is vissza akarja adni a hamisítatlan Sunset Strip érzést a hangjával, nem igazán megy neki. Hamiskásnak, erőltetettnek hat. A hangzás terén ellenben nem érheti szó a ház elejét: profi a megszólalás; az Atomic Stuff stúdiójában felvett és kevert anyag nem éppen modern hangzású, nincs semmi csilivili Pro-Toolsos bűvészkedés, de legalább természetes.
A címadó nótában még a régi Def Leppard emléke is ott kísért, amúgy Steel Panther is lehetne simán a szám. A Szerelem katonáját (Soldier Of Love) menetelős stílusával akár a Mötley Crüe, vagy Poison is megírhatta volna. Tiszta „vissza a 80-as évek végére” flash. A With You arénarockos indítása éppúgy elmenne Sonic Temple korszakos Cultnak, mint mondjuk Rattnek. Ebbe a számba némi szintis díszítést is raktak, amitől már annak idején Vince Neilt is kiverte a víz, amikor a Theatre Of Paint rögzítették a Mötley-vel. A fütyülős részhez meg mintha csak a Guns Patience-e adta volna az ihletet. S még lehetne sorolni kilószám a felmerülő párhuzamokat.
A hatos dal (Bring Me To Your Paradise) a Gunfire 76 együttest idézte fel számomra (akinek nem volna meg a banda: a dobosuk a Skid Rowban is nyomja éppen). Egyik kedvenc riffemet a nyolcas nótában, a Desire And Curiosity-ben eregeti el a gityós. Igazából ez a Vágy és kíváncsiság sem volna egy nagy etvasz, ha ez az ominózus riff nem vinné el a hátán. A Rock Your Love megint csak a Ratt tarsolyában kotorászik, majd az újra tempósabb, pub-rockos jellegű Day After Day-jel véget is ér ez a rakenroll múltidézés.
Akinek a fent említett bandákon kívül mondanak valamit a Tigertailz, Razorcutt, Crazy Lixx, Spread Eagle nevek is, az mindenképp tenyereljen rá az Eyes ‘N’ Lips anyagára! Újdonságot, eredetiséget nem fog itt találni, viszont kellemesen szórakozhat az olasz négyes produkcióján. Nekem a csizmaország szülöttei továbbra sem lesznek legnagyobb kedvenceim, ha erről a stílusról van szó (onnét inkább az extrém metal stílusban mozgókat érdemesebb figyelgetni); példának okáért az új Buckcherry bekajolja reggelire ezt a próbálkozást is. Élőben azért bizonyára meggyőzőbb lehet ez a banda is.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.