Nos, még mielőtt a zenekartól kapott cd-vel megmérgeztem volna a lejátszómat, eljátszottam, a gondolattal, hogy vajon mennyi európai, s azon belül is francia death metal-t játszó zenekart tudok számításba venni. – No nem csak úgy akiket egyszerűen meg lehet találni a metal-archives.com-on, hanem ténylegesen is azokat akik hatással vannak és formálják a nemzetközi színteret. – Be kell, hogy valljam – amint az várható is volt – eléggé lehangoló eredmény sikeredett. Ezek után érthetően némi enyhe keserű szájízt éreztem, de hát ez a műfaj már csak ilyen.
Mindezek ellenére a szóban forgó franciahoni – de számomra kimondhatatlan nevű – zenekar azért enyhe mosolyt csalt az arcomra. No, nem csak azért mert ők azt mondják, hogy leginkább a Vader, Cannibal Corpse, Whitechapel, Carnifex, Kataklysm és a This Art Is Murder hatásai voltak leginkább debűtalbumuk megjelenéséért a felelősek, hanem végre egy tényleg jó és dögös hangzással dolgozó zenekart ismerhettem meg személyükben. – Táhat abban megegyezhetünk, már most jó előre, hogy a bordeaux-i srácoknak nem kell szemüket lesúlytva a cipőjük orrát bámulni a soundért.
A tavaly áprilisban megjelent albumon mindössze tizenegy nóta szerepel alig több, mint 37 percben. – Persze ebből jó emberi számítás szerint gyorsan le is vonjuk az albumot nyító intro-t, s a mintegy keretzáró outro-t, s így igazából máris kilenc nóta boldog tulajdonosai lehetünk. Ez így azért elég kevésnek tűnik az üdvösséghez, lévén, hogy mégis csak egy death metal zenekarról van szó. – Akkor mi teszi mégis egyedivé, innovatívvá ezt a francia ötös által játszott zenét?
Nos, a zenekar egyáltalán nem fogja magát vissza az emberi fertő, a brutalitás, a kannibalizmus, az elmebeteg és perverz szexualizmus, de még a hullagyalázás megfestésétől sem. – Az már más kérdés, hogy az ilyen szövegekkel tarkított zene mennyire számíthat kulturális végterméknek, s nem csak az én részemről. Bár a srácok védelmére kelve elég csak kinyítnunk a televiziót…
Miután sikeresen túlléptünk a zenekar által tarkított szövegvilágon nincs is más hátra, mint maga a zene. Már az első dalban a „Heboidophrenie”-ban a nyakunkba kapjuk a stílusra jellemző teljes vokális palettát. A szimpla „Carniflexes” hörgéstől, a pig squeal-ig lesz itt minden. – Talán sokakat már az albumnyító dal rabul fog ejteni, bár nem követem meg azokat sem, akiknek biztos örökre el megy az étvágya az efféle zenétől. – S már itt meg kell említenem, hogy a nóta középrészén hirtelen „berobbanó” basszust, ami ugyan elsőre tényleg letaglózza az embert, de sokadjára az ember kedvét veszi, s hosszú távon kiszámíthatóvá teszi a nóták szerkezetét is. – De majd úgy is mindenki megtapasztalja.
Azok ellenére, ahogy már az első dal fencsendül, s leszakítja a mezei hallgató agyát a messzemenőkig nem vagyok megelégedve a zenekar teljesítményével. Hiszen nem elég egy hordának dúrvának, brutálisnak lennie (dob és basszus), s csak a „zúzdára” (gitárok) fektetni a hangsúlyt, de egy ilyen színten debütáló bandának technikásnak is kellene lennie. Egyszerűen nem is fér a fejembe, hogy minek ide két gitár, ha csak alig pár szám erejéig adhatjuk át magunkat a szólók élvezetének. pl.:(Feast Of Death, Rotten, Cadavers)
Természetesen ezen az albumon is van személyes kedvenc, mégpedig a lassabb tételek közé tartozó „The Butcher”. Igazi családapáknak való nóta. – Szinte már a lelki szemeim előtt látom, amint az apukák egy jól elfogyasztott ízletes vasárnapi ebéd után elindítják a cd-lejátszót a kávé kevergetése közben a kedvenc fotelükön. – Ugye nincs benne semmi áthallás?!
Konklúzió: A stílus szerelmeseinek valószínűleg kellemes perceket fog majd okozni azok ellenére is, hogy a szövegek terén leginkább csak egy egyszerű Cannibal Corpse kópiával van dolgunk. Persze az is vitathatatlan, hogy a dalok többségében érezni az újkori extrém metal hatásokat. De hiába minden pozítívum, ha sokszor úgy érzem, hogy a zenekar arculata annyira eröltetett, annyira öszínte, mint a Carnifex-é, bár ha nekik ez tetszik, hát lelkük rajta.
8/10.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.