Nasty
Shokka

Biztos vagyok benne, hogy a hardcore rajongóinak már nem ismeretlen a 2004-ben alakult, belga Nasty zenekar. Bátran állíthatom, hogy a négytagú csapat ott van az élbolyban és erre a legfrissebb bizonyíték a 2015-ben kiadott Shokka című albumuk, mely a BDHW Records gondozásában jelent meg február 27-én. A műfajra jellemző, hogy eléggé behatárolt és a rajongók elvárásai is igen lineárisak, mondhatni, hogy a már megszokott ismerős hangokat keresik. Általában a hangsúly a lüktető ritmusokon és az agresszív, erőszakos gitárhangzáson valamint szövegvilágon van. A Shokka pontosan ezt az irányt viszi tovább…

A Shokka a zenekar ötödik nagylemeze és korlátozott példányszámban jelent meg bakelit és digipack formátumban, természetesen a digitális letöltési lehetőség mellett. Hozzám a digipack változat került és elsőre sikerült felkelteni a figyelmem a színes, graffiti szerű borítóval. A digipack tartalma a CD lemezen kívül egy booklet a dalszövegekkel és a tagok fotóival, egy reklám a BDHW Recordstól valamint egy matrica a zenekar logójával. Összességében a megjelenés nagyon igényesre sikerült, szerintem ez így teljesen bevállalható és abszolút megállja a helyét, annak ellenére, hogy a színvilág elüt az eddigi Nasty albumok borítójától.
 

A Shokka tizenöt tételt tartalmaz, ami elsőre nekem soknak tűnt, de úgy gondolom, hogy a maga, kicsivel több, mint 26 percével kerek egésszé állnak össze a dalok és nem válik annyira unalmassá az album. A hangzás pozitív irányba változott az előző albumokhoz képest, számomra sokkal teltebb és arányosabb az összkép, ezáltal pedig lélegzik az egész zene és könnyebben kapja el a fonalat az ember.

A stíluson belül okosan megírt dalokról beszélhetünk és itt ki is emelném a zenekar dobosát, Nasht, aki nagyon jól összerakott breakdown-okkal operálhat és elképesztő váltásokkal teszi élvezetessé a számokat, mindemellett pedig nagyon tetszik az összhang a dob és a többi hangszer között. Az énekes, Matthi hangja nagyon passzol a zenéhez a zord kiáltásokkal és nagyon tetszenek azok a részek, ahol a rajongók is csatlakoznak egy-egy sor vagy szó erejéig a mondanivalóhoz. A számokra általában jellemző az albumon, hogy egy fő riffre épülnek és egy töréspont van ami alapján változik a fő vonal. Nem is beszélhetünk békésebb, lírikus dalokról, de szerintem értelme sem nagyon lenne ebben a stílusban, ezen a lemezen hosszabb, vagy lassabb hangvételű daloknak szerepelnie.

A dalszöveg is hozza a stílusra jellemző mondanivalót, aminek az alapja a társadalom pénzhajhász életmódja, azoknak a fikázása akik ezt az életmódot folytatják és élvezik, külön kiemelve a politikusokat, valamint a szokásos „belemondom az igazságot az arcodba, oszt mehetsz haza, mert ez a mi utcánk, öcsi!”. A korongon szerepel angol nyelvű és német nyelvű dalszöveg is, de ez nem jelent semmilyen törést az egységességben. A mondanivalóban néha érezhetünk ellentmondásokat, mikor az egyik pillanatban a társadalomkritikus, a másikban pedig a kegyetlen utcai harcos képe sejlik fel.
 

A dalok egységét tekintve én nem nagyon emelném ki egyiket sem, érdekességképpen viszont megjegyezném, hogy a címadó dalhoz jelent meg videoklip, valamint az Interlude című dal egy akusztikus gitárra írt bevezetővel kezdődik, ami számomra egy olyan töréspont az albumon, ami segít fenntartani az érdeklődést, amire személy szerint nekem szükségem is volt.

Összességében a Shokka teljesen megállja a helyét a stílus szűk keretein belül és hozza mind a zenében, mind a szövegben a kötelező tartalmi elemeket, mindezt igényes, egységes külalakban és profi hangzással, ami mindenképpen beemeli a hasonszőrű alkotások élvonalába a korongot. Viszont azt is meg kell jegyeznem, hogy ezen kívül semmi. Semmi olyan nincs benne, ami miatt kitűnnének a többiek közül, bár szerintem nehéz és kockázatos ebben a stílusban valami újjal próbálkozni. Azért potenciál mindenképpen van benne.