Dim Vision
Epidermis

(2006)

zemial

2006. október 4.

0

Pontszám

8

Kicsit késett a beszámoló, emiatt utólag is bocs fiúk… A lényeg, hogy ez nem az a Dim Vision, amit a régi demó vagy az EP alapján várni lehetett. Igen komolyan elmozdultak a lendületesebb death metal felé, viszont a dallamokról sem feledkeztek meg. Sebő, a dobos fejlődése az utóbbi évek alatt igazán figyelemre méltó. Úgy hozza a gyors és komplex témákat, mintha azok épp csak elő akarnának törni, megállíthatatlanul.

Amikor az első ’Havoc’ című számot hallgatom, mindig meg kell jegyeznem magamban, hogy eszméletlenül jó kis Nile-os hangulata van, ami külön öröm a számomra (itt jegyezném meg hogy nem nyúlásról van szó, hanem utánérzésről!). A kettes, ’Arrival of obscurity’ szintén nem lelassulós téma, nem kell aggódni, hogy elfogyott a lendület az első szám után (ezt a hibát sok zenekar elköveti sajnos). Szóval van lendülete a lemeznek, és a dalszerkezetek is arról árulkodnak, hogy elég sokat dolgozhattak a számokon a zenészek. Persze nem agyatlan őrlésre kell gondolni, hanem ötletes váltásokra, jól felépített és kellően átgondolt szerzemények sorjáznak a lemezen. Suta Bence hangjának az effektezése (track 2 ; 3:44) iagzi old-school érzést keltett bennem az első halláskor, remek húzás ! Az ’Indifference’ már kicsit a Bleeding-es Cannibal Copse-ot idézi, basszus kiállás, tört ütem, gondosan adagolt gyilkos ütemek, és itt hallható az első igazán ütős szóló. A gitárosok munkájára sem lehet panasz, ezt muszáj leszögezni. Ezután hallható amint Bence (?) megpróbálkozik a tiszta énekkel (értem ezt úgy, hogy nem hörög). Lassú, Opeth-et idéző suttogásokkal teli, hangulatos középrész, amelyet hamar felvált a szokásos gyors tempójú halálfém. A Virtue-ban már talán más is kiveszi a részét a háttér vokálban. Na ez a rész nem az én ízlésemnek való, kicsit kesergős üvöltözős ’metal’ zenekarokat idézi a hangulat. Remélem nem ez a Dim Vision útjelzője a jövőt tekintve. Ez a vizionálós hangulatú tétel a lemezen. Szerencsére ha ezt végighallgattuk, akkor azonnal folytatódik nagy lendülettel az acélgyártás. Az Obsession jól kezdődik, de aztán valahogy itt már a túl sok technikázás miatt nehéz elsőre megbarátkozni vele. Koncerten is azokat a számokat kedvelik jobban, amik végig lendületesek, és nincs nagyon széttördelve. Bár nem rossz szám, csak kilóg a sorból. A lemezt a majd hét és fél perces ’The Epidermis’ zárja, és mint a lemez címadója, várhatóan beleadtak mindent, és nem is kell csalódnunk. Itt nem egy rövid grindolásról van szó, több leállással, tempóváltással is meg van megfűszerezve ez a nóta. A végére meg egy igazi szicíliai maffiózós zenebetétet is pakoltak meglepetésként, legalábbis engem meglepett, nem egy szokványos dologról van szó ! Egy régi cimborám szerint akkor jó egy lemez igazán, ha az utolsó szám után megint meg kell hallgatni legalább az elsőt megint. Nos ez velem így történt az Epidermis esetén. Mindazonáltal nem 100%os a lemez, de ugye nem is az én elvárásaimnak készült megfelelni. És mellesleg most még el kell hogy mondjam, hogy ez az első lemezük Dim Vision-éknek, és ráadásul meglepően jól szól. Pedig nem költöttek többszázezer forintot a lemezre. Hát így is lehet. Sajnos a promo verzióm nem tartalmazta a szövegeket, és a borítót is csak a PC-n lehet élvezni, de majd legközelebb !