A dallamosnak ható Cruenta Lacrymis szavak vészjóslóan csendülnek fel az ember ajkai között, amint először elsuttogja a pádovai zenekar nevét. Misztikum vagy csak játék a szavakkal? Mindegy is, hiszen a „Véres Könnyek” elnevezéssel manapság bármit el lehetne adni.(Könyv, film, társasjáték, zenekar! stb.) Így, az általam már kissé hatásvadásszá „silányult” banda 2015-ös debütáló albumát szkeptikusan vettem a kezembe, mindent egy lapra feltéve. – Ez vagy oltári nagyot fog szakítani, vagy hatalmas bukik. – Előre jelzem: giccsből, parádéból nem lesz hiány. Olyan zsibvásárban lehet részünk, hogy a csodálkozástól még a szavunk is el fog állni, de vajon a sok külsőség mellett találunk majd rejtett értékeket is?
A Cruenta Lacrymis „Sweetness and Blasphemy” névre keresztelt korongja mintegy tizenegy nótát plusz egy intrót tartalmaz alig egy órában. – Szóval, csekélyke fejszámolás után ez (testvérek között is) mindössze 5-5,5 perc közötti nótahosszúságot jelent, amely szinte garancia lehetne arra, hogy igazi, felhőtlen zenei utazásban legyen részünk. (Értsd. Nem kell sokáig figyelni.) Ha ehhez pedig még hozzávesszük azt, hogy a korong egy egészséges 2015-ös hangzásban virít, akkor pedig szinte máris garantált a felhőtlen szórakozás.
Közben azért kiintek a színház vezetőjének is: Függönyt fel! – Így, amint a kötelezővé lett intrón túlléptünk egy rég elfeledett, de ismerős zenei (színház) kép elevenedik előttünk, mégpedig a lassan húszéves „Dusk… And Her Embrace” világa a Cradle Of Filth-től. – Ez természetesen így önmagában még nem jelent semmi rosszat, de azért némi szemráncolásra adhat okot, hogy azért mégis csak egy jól bevált receptet követ. Sajnos az albumot indító „The Steersman’s Course” még csak nyomában sem áraszt olyan félelmetes hangulatot, mint a Dani-ék által komponált tételek. – Ráadásul a Cruenta Lacrymis-ben már itt szembesülünk azzal a ténnyel, hogy Elena hangja közel sem hordoz olyan széles spektrumot magában, mint anno Dani Filth-é. (Természetesen itt nem féltétlen a jellegzetessé vált „herélt kobold” rikácsolásra gondolok.)
Mindezektől függetlenül, szerencsére a „Mother Of Sigh” nótában már jóval nagyobb különbségeket lehet felfedezni, az említett zenekarral kapcsolatban. Lassan tisztulni látszik a kép, amelyet a zenekar valójában ténylegesen mutatni akar nekünk. Óvatos léptekkel bújnak elő a zenekarra jellemző stílusjegyek is, habár túlzottan nem is távolodnak el a Dani Filth vezette zenekar által kitaposott ösvényről sem.
Ha pár szóban össze akarnám foglalni a zenekart, akkor a gótika, horror, okkultizmus, színpadiasság, fekete fém stb. unalomig ismert szavakkal tehetném. Ismerős? Kétségtelenül. Mindez lehet, hogy csak a műfaj sajátosságainak szűkös keretei miatt van így, de én inkább merem azt hinni, hogy az alkotóknak minden stílusjegy leutánzása után már nem maradt elég ereje tovább vinni a koncepciót. Így inkább tűnik az egész „egyszerű” másolásnak, mint önálló produkciónak. – Persze ha a zenekar szemszögéből nézzük, akár úgy is értelmezhetnénk a játékukat, hogy „Márpedig Mi olaszok így játszunk Cradle Of Filth-et.”
A „Burning Spirit” szerencsére 100%-san hozza azt a horror metal hangulatot, amelyet egy ilyen kaliberű zenekaroktól elvárhatna az ember. A „Ghost Of the Jew”-re pedig nagy valószínűséggel a Carach Angren hívők fognak nagyokat cuppogni. – Messzemenőkig az album legjobban sikerült tétele a „Mother Of Sigh” mellett. – Kevésbé tűnik erőltetettnek, még a színpadias hatások ellenére is. – Aztán már úgy nem is nagyon történik semmi a korongon, egészen a „False History”-ig.
Ezek után megpróbálok lényegre törő lenni. Olyan ez, mint az instant leves por. – Bár ízletes (alapvetően sós és fűszeres) összetevőkből dolgozik, s néha még kellemesen meg is bizsergeti az embert, de hosszú távon lapos, ízetlen az egész. Műanyag. – Azért annyira nem vészes a helyzet, hiszen aki kedveli azt a horrorisztikus elemekkel telezsúfolt muzsikát, amit a Cradle Of Filth és vagy a Carach Angren is a magáénak tudhat, annak ez az album maga lesz a megváltás. – Szóval az igaz „trve black” hívők jó messzire kerüljék el ezt az anyagot.
Még valami, amit fontos leszögezni, a Cruenta Lacrymis által játszott zenét nem lehet csak úgy betenni a lejátszóba, és nekiülni. Hangulat kell hozzá.
7,5/10
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.