Az utóbbi időben tágabb értelemben véve a lovecrafti világ, szorosabb értelemben pedig a Cthulhu-mítosz mintha reneszánszát élné, de az is lehet, hogy újabban csak én kerülök kapcsolatba feltűnően sok ilyen tematikájú zenével, minden esetre az orosz Dig Me No Grave legénysége is ezekben a történetekben találta meg ihletét.
A zenekarról röviden csak annyit, hogy 2010-ben alakult, és eddig egyetlen nagylemez, a jelen ismertető tárgyát képező 2014-es Cosmic Cult fűződik a nevéhez.
Az említett Cthulhu vonzalom első pillantásra már a borítón is tetten érhető, és a szövegek további megerősítést jelentenek e tekintetben, így hát bizton reménykedhetne a hallgató, hogy egy sötét, misztikus zenei univerzum fog elé tárulni. Nos, a Cosmic Cult e tekintetben nem felel meg a várakozásoknak, ugyanis a bő fél órás lemez meglehetősen előírásos old school death metalt rejt.
Na de sebaj, egy halálmetal lemeznek nem feltétlenül tiszte, hogy a misztériumok világába repítsen minket (bár a koncepcióból kiindulva ez kívánatos lenne). Mit tud nyújtani tehát a Cosmic Cult? Az már az első pillanatokból kitűnik, hogy a horror történetek olvasgatása mellett sokat pöröghettek a tagok lejátszóiban a Morbid Angel lemezei, ez a zenekar legnyilvánvalóbb hatása.
A Through the Gates című egész pofás szerzeménnyel indít a lemez. Bár különösebb izgalmakat nem rejt, első lépésnek megteszi, beléptünk a dimenziókapun, de csak a szörnyeteg háta mögé érkeztünk. Innen kellene elé kerüljünk, hogy kibontakozzon szemünk előtt a félve áhított rémkép.
Lássuk, sikerül-e?
Az általam a lemez legerősebb tételének tartott második Reptile igen bíztató úton halad ebbe az irányba. A dal elején felbukkanó kis gitárdallam elegendő ahhoz, hogy az első pillanatoktól egy kis színt vigyen a szerzeménybe, majd egy kis tekerést követően egy jól időzített belassulásból kibontakozik a gitárszóló. A magától magatehetetlen porhüvelybe az ilyen és hasonló színfoltoknak kellene lelket lehelniük. Meg is kaptuk az éltető erő első adagját. Ez az! Óvatosan bár, de sikerült megráncigálni a szörnyeteg csápjait, de még több életerőre van szükségünk.
Cosmic Cult by Dig me no grave
Jön az In Oblivion. Megint csak jó témák öntenek belénk bátorságot, bár picit szerényebben mint az előző tételben, de hömpölyög, sodor minket a marcona dal a célunk felé. Gyerünk tovább! De mi történt? Egy pillanatra elkalandozunk, és azon vesszük észre magunkat, hogy a címadó észrevétlenül elsettenkedett mellettünk a sötétben. Nem baj, megragadjuk a grabancát, visszahúzzuk egyszer, hátha csak figyelmetlenek voltunk, de nem, ezzel nem szerzünk újabb vértet küldetésünkhöz.
Ötös sorszámú segítőnk a The People of the Pit. Elődjéhez hasonlóan ő is meghúzza magát a sötétben, bár a dal kétharmada körül egy pillanatig úgy gondolja, hogy egy szóló segítségével előtör, hamar megijed, meggondolja magát, és visszahúzódik. A Mortician sem változtat ezen, átlagos kreatúra képében teszi tiszteletét ő is. Nem esetlen, nem leszólható, de meglepni nem tudja már sokat tapasztalt hallójáratainkat. Az előttük járókhoz hasonlóan pedig a következő három jelentkező is követi a jól kitaposott utat, néha-néha egy pillanat erejéig jelezve, hogy többet is tudnának, de bosszantó módon valamiért egy kezdeti löket után szégyenlősen mindegyikük visszahúzódik a biztonságot nyújtó félhomályba, mint aki még nem áll készen a teljes kinyilatkoztatásra.
Az utolsó Rise of Madness azonban már nem ennyire szemérmes, ezzel a tempós tétellel a zenekar utoljára még ráordít a fenevadra, a dalt és egyben az albumot lezáró vészjósló gitárharmóniával pedig végre felkelti annak figyelmét, aki lassan elkezdi felénk fordítani dermesztő tekintetét. Nem is marad más hátra, mint egy „folytatása következik” felirat. Eddig tartott az előadás, hamarosan remélhetőleg jön a merészebb második rész.
Cosmic Cult by Dig me no grave
A Dig Me No Grave ezzel a lemezzel semmivel nem tud kiemelkedni a hasonló stílusban alkotó temérdek kortársa közül, korrekt stíluslemezt tettek le az asztalra. A potenciál azonban mindenképp megvan bennük, kérdés, hogy a jövőben bátran ihletforrásuk szemébe mernek-e nézni vagy sem. Ez a kezdeti próbálkozás egyelőre arra volt elegendő, hogy egy death metal hívők számára hallgatható, azonban magát nem hallgattató anyaggal tudnak a publikum elé állni. A jövőbeli figyelmet azonban megérdemlik, fél szemmel ezért érdemes néha szétnézni a házuk táján, hátha kimozdulnak majd komfortzónájukból.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.