A The Phoenix legénysége – bocsánat, nőiessége – már ötödik éve aktív, összeszokott csapatként játszik. Kezdetben jó darabig feldolgozásokkal szórakoztatták a rajongóikat, nemrégiben azonban saját dalok megírása mellett döntöttek.
Kemény munka után Roberto Priori vezérlete alatt rögzítették az első szerzeményeket tartalmazó kislemezüket. Mint az már a borítóból is kiderül, egy ízig-vérig rock and roll hozzáállású négyesről van szó. Az amerikai kiadóval dolgozó hölgyek egy kis Vixen és egy leheletnyi Scorpions hatás mellett a jobb fajtából való, 80-as éveket idéző hard rock irányzatot képviselnek.
Kemény munka után Roberto Priori vezérlete alatt rögzítették az első szerzeményeket tartalmazó kislemezüket. Mint az már a borítóból is kiderül, egy ízig-vérig rock and roll hozzáállású négyesről van szó. Az amerikai kiadóval dolgozó hölgyek egy kis Vixen és egy leheletnyi Scorpions hatás mellett a jobb fajtából való, 80-as éveket idéző hard rock irányzatot képviselnek.
Az album rögtön a legígéretesebb, címadónak sem véletlenül választott dallal indul. A My Turn to Deal egy rövid intrót és középtempós bevezetőt követően pofátlanul fogós refrénnel áll elő, amit egy hasonlóan dögös rock and rollos szóló követ, hogy aztán teret adjon az ismét elszabaduló fülbemászó refrénnek.
Riffekben a soron következő Dangerous Girl sem szenved hiányt, hiszen a finoman kidomborodó basszusgitár mellett a kórust követő riff, valamint a szólót megelőző basszusjáték is nagyszerű.
A You Can’t Stop the Rock ’n’ Roll talán a leglassabb tempójú tétel a kislemezen, viszont a buli faktor itt sem megy alább, a bemutatott szólóról azt hiszem, hogy talán a kedvencem a négy nóta között, méghozzá jogosan. Nem szeretném jelzővel ellátni az utolsó, Party Hard című szerzeményt, mert a címe remekül elmondja azt, hogy miről is szól ez a nóta, amely talán a „legmetalosabb” mindegyik közül.
Riffekben a soron következő Dangerous Girl sem szenved hiányt, hiszen a finoman kidomborodó basszusgitár mellett a kórust követő riff, valamint a szólót megelőző basszusjáték is nagyszerű.
A You Can’t Stop the Rock ’n’ Roll talán a leglassabb tempójú tétel a kislemezen, viszont a buli faktor itt sem megy alább, a bemutatott szólóról azt hiszem, hogy talán a kedvencem a négy nóta között, méghozzá jogosan. Nem szeretném jelzővel ellátni az utolsó, Party Hard című szerzeményt, mert a címe remekül elmondja azt, hogy miről is szól ez a nóta, amely talán a „legmetalosabb” mindegyik közül.
The Phoenix - My Turn To Deal
Amikor hard rock muzsikákról esik szó, a legfőbb mérvadó nálam mindig az, hogy képes-e az adott csapat/lemez hangulatot teremteni a dalai által. Képes-e fogós, bulizós hangulatú nótákat írni, képes-e „tökös” lenni, annak rendje és módja szerint kellő lendülettel.
Azt hiszem, hogy az általam felállított kritériumoknak az aprócska San Marinoból és a nagy Olaszországból származó lányok alkotta zenekar mindenképpen megfelel, így miután jól szórakoztam nincs más hátra, mint hogy ennek megfelelően értékeljem is a produkciót.
Csalódás kizárt, egy nagylemez pedig elvárt! Grazie!
Azt hiszem, hogy az általam felállított kritériumoknak az aprócska San Marinoból és a nagy Olaszországból származó lányok alkotta zenekar mindenképpen megfelel, így miután jól szórakoztam nincs más hátra, mint hogy ennek megfelelően értékeljem is a produkciót.
Csalódás kizárt, egy nagylemez pedig elvárt! Grazie!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.