Az eredetileg miskolci, mára már budapesti, atmoszférikus, avantgarde black metalt játszó Svoid zenekart még 2009-ben egyszemélyes szólóprojektként indította útnak a Formorket (ex-Dark Period, ex-Hypochondria, ex-Bornholm) nevű black hordából ismert S ˝Saterion˝.
A tradicionális északi black metal eszmeiséggel és hatásokkal induló projekt időközben teljes értékű zenekarrá formálódva 2011-ben jelentette meg Ars Kha című első ötszámos kislemezét. Azonban a csapat ezt követő 2013-as To Never Return debütáló anyagán már erősen érezhető volt az északi fém háttérbeszorulása. Az album a kislemezzel ellentétben már egy szélesebb ˝kísérletezőbb˝ zenei spektrumon mozgott. Csak úgy, mint az időközbeni tagcseréket átélt új felállással (S – basszusgitár/ének, Gergő – gitár/ének, Dániel – dobok, gitár, ének) 2015-ben napvilágot látott Watain – Devil’s Blood dalfeldolgozásuk, ami már érezhetően előrevetítette a csapat jövőbeli súlyos atmoszférával átitatott avantgarde, post, black irányú zenei szellemiségét. Ennek jegyeiben jelent meg a román Sun & Moon Records égisze alatt második Storming Voices Of Inner Devotion címre keresztelt nagylemezük.
A tizenegy dalos album szellős, könnyedén fülbemászó borongós dallamai már az első perctől magával ragadják a nem mindennapi ˝hangulati˝ zenére, és az extrémebb, de annál dallamosabb énektémákra kihegyezett füleket. A Through The Horizon nyitó suttogós futurisztikus zöngéi egy könnyed ívű ambient-inde-shoegaze rock hangulatot bontanak ki, aminek a végén egy eszelős fekete fém veretet kapunk. Az ezt követő Crown Of Doom dark rockos pengetéseiben van egy enyhe P. Lost One Seconds utóérzet, és egy különös delejesen vibráló atmoszféra, ami szellősebbre vett dallamaival a gotikus-black refrénű Never To Redeem, valamint a törzsi dobok rituáléjára fektetett Death Holy End című dalaikban folytatódnak.
Svoid - Never to Redeem (lyric video)
Az Eternal prog-rockos avantgarde dallamai a Solefald kísérletező, s egyben játékos death metalos hangulatát idézik meg füleimbe, míg az A Mind In Chains katonás ridegségében feszeng néhány lazábbra vett Satyricon-os perverz pillanat.
Svoid - A Mind in Chains
A filmzenés ihletésű rövid átvezető, s egyben a lemez egyetlen magyar nyelű dala, a Lefelé A Setét Mélybe suttogása, amit megint csak egy darkos megoldással a Forlon Heath enyhén love rockba borult dallamai követnek. A finom, tiszta, szellős dallamokkal átszőtt, de az album árnyékos hangulatát megtartó Bloodline talán az egyik legslágeresebb daluk. Viszont a zárásként szolgáló két utolsó tétel, Long I Ve Gone (Where All Sinks), és az In Damnation már a lemez zordabb, epic-black metalos arculatát mutatja meg.
Az album sötét hangulatához tökéletesen illeszkedik Sallai Péter (Mortpaintgaphics) borongós univerzum borítója. Ami csak még jobban kiemeli a Svoid kiüresedett szürke dimenziókban kószáló egyéni zeneiségét.
