Angerseed
The Proclamation

A debreceni Angerseed talán ez egyik olyan legjelentősebb hazai csapat, akik 2007-es fennállásuk óta folyamatosan jelen vannak a magyar és nemzetközi death metal színtér lüktetésében. 

A Mányák Péter (Peter D. Maniak) ex-Carbon Cage, ex-Neochrome énekes által életre hívott csapat zenei alappillérei a jellegzetes old-school death metal zúzdákra épülnek, de nem zárkóznak el az extrémebb, brutálisabb megoldásoktól sem. Ezekkel első ízben 2010-es öt számos The First Seeds (Before The Reing Of Anger) című demójukon találkozhattunk, amit a már jóval kiforrottabb Dawn Of A New Kingdom nemzetközi színtereken is métán elismert kislemeze követett 2012-ben. És mindezek megkoronázásaképp ez év elején kiadták The Proclamation címre keresztelt első nagylemezüket.

Az Angerssed nyolc tételes debüt lemeze masszívan hozza azokat az elvárásokat, amit egy komoly, kegyelmet nem ismerő brutális death metal albumnak kell. Gyors, kegyetlen témaváltások és gyilkos riff kaszabolások az album 50 percnyi játékideje alatt egy percnyi pihenőt sem adnak. Peter D. Maniak pedig egy megszállottként hörgi, majdhogy nem agonizálja végig a torkából feltörő énektémákat. Az albumindító The Rise Of Meaning egy rövid zajos kezdés után egyből ránk engedi a szigort. A dobok megállás nélkül kapálják harcias ritmusaikat, és a gitárok sem szerénykednek a fűrészgépes reszeléseikkel, technikás szólóikkal. Ez a színtiszta old-school death metal esszencia méregként ívódik bele ereinkbe. Az ezt követő Unjustified Presence némileg szellősebbre, dallamosabbra veszi kaszabolós témáit, de a változatos ritmikának köszönhetően panaszra semmi okunk nem lehet. A Society Slave feszes black/death tempója kegyetlen, míg az őt követő Nightmare Is Called Reality központi témájában egy ultra súlyos death/doom belassulás áll, amiket körbefognak a kegyetlen éjfekete nordikus melódiák.

ANGERSEED - Unjustified Presence (OFFICIAL LYRIC VIDEO)

Az album talán egyetlen könnyű pillanata az The Ultimate Burder nyugodt kezdésű nyitánya, melyből szélsebesen törnek elő a zord, de annál technikásabb szimfonikus balck jellegű hangorgiák. Hasonló könnyű pillanattal veszi kezdetét a Victims Of Apparearance mészáros grinde/death keveréke, amit Peter halálhörgései és mélyről rekesztett brutális ˝röffenései˝ csak még jobban kihangsúlyoznak. Az album címadó dal The Proclamation egy igazi klasszikus death metal nóta a központi részen enyhén megbolondítva egy remek thrash ízű szólóval. A záró és egyben az album leghosszabb tétele, az Age Of Blackening az elsőtől az utolsó percéig összefogja mindazt a műfaji és stílusirányzati ötvözetet, amiben az Angerseed 100%-osan otthonosan mozog. A dal egy remek death/doom témával nyit, amikhez hatásosan kapcsolódik a hangsúlyos szövegmondás, későbbiekben a mélyről rekesztet dallamtémák, illetve neurotikussuttogások és gitárnyújtások, amiken szép lassan felülkerekednek a gyilkoló gépként beinduló torzs, zajos death metal ármányok.
 

Mindnet összevetve a The Proclamation egy remek és lendületesen tömény death metal massza. Hallgatása közben egy unalmas pillanata sincs. Inkább mindig valami újat, olyan kis apróságokra, (pl. technikai megoldások, egy-egy újabb kis riff, hang, stb.) részletekre figyelünk fel, amikre többszöri meghallgatás után is vigyorogva figyelünk fel.