Az év elején hivatalosan is megjelenő Born of The Waves albumával hallgatásának több évnyi csendjét törte meg a közel 20 éves múltra visszatekintő várpalotai atmoszferikus dark-gothic doom formáció, a Márton Péter (Visioned Frailty) vezette Sunseth Sphere.
A zenekar kezdeti, szépreményű sikerei után a csapaton belül beállt változások, és mostoha körülmények felemésztették azt a lendületet, amivel egykoron indultak. 2001-ben megjelenő első nagylemezük a Strom Before Silence még egy ígéretes, női fronténekes goth-metal csapat képet mutatta, azonban egy 2003-as augusztusi (a Szigeten fesztiválon álltak utoljára színpadon) koncert miután a zenekar egy hosszabb pihenőre ment. Csak később 2010-ben megjelentették meg Magic Journeys című második albumukat, azonban pár hónap elteltével ismételten kénytelenek voltak újra szüneteltetni magukat.
A csapatban időközben egyedül maradt Márton Péter némi kitérőt tett az ambient death-black metalos GuilThee soraiban, majd megalapította saját death/doom metal csapatát a Visioned Frailty-t, s közben újra kezdte szervezni a Sunseth Sphere sorait. Így került a látótérbe Illésfalvi Iván (énekes-szövegíró) és Nagy-Miklós Péter (szintetizátor), aminek eredményeként 2015 végére meg is született a harmadik Sunseth Sphere album, Born of The Waves címmel.
Az album tíz dalát Márton Péter írta, a borító pedig Tóbiás Zoltán munkája.
A Born of The Waves-re semmiképp sem fogható rá, hogy egyenes folytatása lenne bármely korábbi Sunseth Spere albumnak. Persze megvannak bennük a régről ismert nagy ívű, monumentális dallam vonalak, de az eddigieknél még jobban beburkolja őket az a misztikus, könnyed szendergésű depresszió, ami már az album első dala, a Through The Water Glass finoman rezgő dallamaiból és Illésfalvi Iván reszelő torokhangjából árad. A nóta dallamai könnyű, szellős szerkezetűek és a már-már klasszikus zenébe illő részeinek van egy sötét, bizarr, nyomasztóan szívszorító gótikus, és egyben horrorisztikus hangulata, amitől még a hideg is kiver.
Az ezt követő The Source sejtelmes zongora futamai szintén hordoznak egy adagnyi hideg verítéket, amiknek magasztos hangulatát Márton Péter technikásan agyas progresszív gitárszólói emelnek ki. A vészjóslóbb doomos töltésű Mystic Transition sötét, feszesebb tempója után, A Tune Sublime gótikus fohászai egy belsőséges harmóniával árasztják el érzékeinket. Csakúgy, mint a könnyed progresszív kezdetű Beyond The Threshold rituális, black metalos hörgésekkel átitatott nyugodt avandt-garde szürrealizmusa, ami egyfajta sötét pátoszként, dark-goth imaként teljesedik ki a The Nightingale szívet csordulásig töltő nagy ívű dallamaiban.
Hasonló dark-goth ˝rockopera˝ dallamokat penget a könyörgő Homebound Flight és az ezt követő Born Of The Waves klasszikusnak mondható elszállós prog-death metalos vonalában, valamint a Cremator Of Worlds kissé psy/jazz improvizatív progresszivitásába hajló nagyzenekaros opera metalja. A befejező Purest Breed ismételten a nagyzenekaros finálé érzését hozza az ő légiesen lírai bájával és az ármánykodóan gonosz, de mégis varázslatos dallamoktól táplált gyönyörűséges sötétségével.
Sunseth Sphere - Through The Water Glass (Unofficial Music Video)
A napokban ismételten többször meghallgatott album csak még jobban megerősítette bennem azt az érzés, amit már az album hivatalos megjelenésének napján, egy másik posztban is kijelenthetem:
„A hazai atmoszferikus dark-gothic doom színtér utóbbi 10 évében nem született ilyen dallamosan melankolikus, és nyomasztó hangulatú sötét album. Ha egykoron szeretted a Tiamat ˝A Deeper Kind of Slumber˝ albumának lüktető magányát, vagy a Savior Machine egekbe fohászkodó darkos énektémáit, illetve a Sopor Aeternus gótikusan kasztrált öngyilkos melankóliáját ezekre a dallamokra is garantáltan elő fogod venni a pengéket, vagy épp egy üveg vörös bort némi hangulatos gyertyafény kíséretében.”
