Fall
MMXIV (EP)

(szerzői • 2014)
farrrkas
2016. július 1.
0
Pontszám
9

Először is hadd kezdjem azzal, hogy a szegedi Fall zenekartól bocsánatot kérek a Fémforgács nevében, amiért az ismertető csak most készült el, annak ellenére, hogy oly régóta elküldték már a CD-t. Személy szerint megígérhetem, hogy cserébe a következő anyaguk ismertetőjének megírása prioritást élvez majd.

A sokszor korrektnek, tisztességesnek, de nem kiemelkedőnek nevezett death metal korongok és a nívós lemezek közötti különbséget leginkább a következő hasonlattal tudnám szemléltetni. Egy korrekt anyag olyan, mint az ember szeme előtt elvágtató ménes. Szépek a lovak, hallani a hangjukat, elismerően csettint, aki csodálja őket, azonban ő maga nem része a vágtának, kívülállóként értékeli. Egy színvonalas death metal kiadvány esetében viszont a lovak magukkal sodorják az embert, aki a vágta közben egyszer csak felpattan a hátukra, hogy velük együtt érezze a lüktetést, a szelet, a sebességet, tehát átéli, megtapasztalja, nem pedig végignézi a produkciót.

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben a szegedi csapat első kislemezének négy impozáns dalát hallgattam. A banda az old-school és a technikás/brutális vonal mezsgyéjén ragadja nyakon sokak kedvenc műfaját. A négy szerzeményből nem lehetne azt mondani, hogy bármi is hiányozna. Éppenséggel olyan, mint egy kiállítóteremben lenni, ahol a death metal nevű termék kerül bemutatásra, annak számos előnyös eszközével, kellékével együtt. Viszont nem szalagmunka eredménye a MMXIV, sokkal inkább a stílus lényegét érző és értő dalszerzők komoly munkája. Látszik, hogy bizonyos minőségi sztenderdek felállítattak, ezek a fickók nagyon jól tudják, mi kell ahhoz, hogy a dalok messze maguk mögött hagyják a tucattermék fogalmát. A műfajban jártas hallgatóság vélhetően ezt fel is fedezi majd, ha lepörgeti párszor az EP-t.

Minden, ami ezen a kislemezen hallható, tapasztalt zenészekre vall, ők maguk irányítják a bestiát, és magabiztosan tartják a gyeplőt. Az Immolation világa nem áll tőlük távol, ahogyan a komplexebb dolgokat művelő Nile és Dying Fetus sem, bár a Fall kevésbé összetett, mint a stílus említett etalonjai. Ugyanakkor többször is felfigyeltem olyan megoldásokra, amelyek a Butchered at Birth korszakos Cannibal Corpse-ra emlékeztettek. Nem csak riffekre gondolok, hanem a pergőre mért, a szokottnál olykor erőteljesebb, ütésekre is. Itt meg is jegyezném, milyen változatosan üt Szenti Árpád, aki megfordult már pár zenekarban az idők során. A különféle blastbeatjei, tempóváltásai, pörgetései, cinjei mind dicséretet érdemelnek, a hegyomláshoz hasonlítható kétlábdobjaival együtt. A gitártémákban pedig ott az eleven hús, amelynek izmaiba kapaszkodni lehet. Az Awakeningben mindemellett még egy sejtelmes intermezzo is felüti a fejét, a klipre vitt Beat You Till You Have Blood-ban pedig a brutalitás terén szalad el velük a ló egy adott ponton, pozitív értelemben. A dal utolsó harmadának lassúbb témái alatt egy nagyon szép szólót is hallhatunk. A lassúbb és gyorsabb részek egyébként remekül váltják egymást a kislemez utolsó két dalában. A Write the Law with Knife középrésze telitalálat ilyen szempontból, az egymás mellett szimultán hallható szólókkal együtt. Az Unnatural Selection pedig már a csapat első demóján is szerepelt, de kivitelezés szempontjából ég és föld a kettő. A remek nóta lassú kezdése és az arra érkező nyújtott gitár egy pillanatra még az Autopsy nevét is eszembe juttatta.

FALL - Beat You Till You Have Blood (OFFICAL VIDEO)

Megjegyezném azt is – bár ez egyértelmű –, hogy az sem mindegy, hogyan hörög valaki egy lemezen. A stílus kedvelői rendkívül érzékeny módon kitapintják a nüánsznyi eltéréseket, és tudják, hogy a nem megfelelő hang könnyen idegesítővé vagy erőtlenné tehet egy kiadványt. Nos, Kovács Zoltán Frigyes személyében a bandának e téren is a megfelelő eszköz áll rendelkezésére. Ultramély és erőteljes orgánuma illik az anyaghoz, és fokozza annak brutalitását.

Ha valaki eddig nem ismerte a Fall MMXIV című kislemezét, akkor remek csemegét tartogat számára a hazai formáció. A nyári napokban éppen ilyen zenére van szüksége egy igényes death metal hallgatónak.