Újabb gyilkos thrash támadás érkezik a finn undergroundból, a súlyosabb death vagy black-es ízű dörömbölést félretéve ezúttal egy sokkal klasszikusabb, old school irányzatot képviselve. A 2013-ban alakult társaság első, tavaly év végén megjelent kislemezével keresett meg, lássuk miről is van szó!
A három dalos EP címadó nótájával indul a zúzdafesztivál. Ez egy ökölrázós nyakizom torna, egyből a német Dust Bolt jut eszembe róla, de olyannyira, hogy a náluk szokásosan megemlíthető Bay Area és hajszálnyi crossover thrash (egy falatnyi Suicidal Tendencies) hatások teljes mértékben megjelennek a finnek zenéjében. Kezdésnek nagyon jó, hatásos, az ember lába végig dübörög, második hallgatásra pedig még inkább elégedetten bólogat a jellegzetes retro thrash tétel hallatán.
Másodikként következzen a Privacy for Sale, ami további fiatalos dobhártyarepesztő csapkodással és csordavokálokkal támadja a hallgató hallójáratát. Ebben a nótában kicsit átgondoltabbak a riffek, jelentőseben érezhető a Bay Area hatása.
Ellenben a rákövetkező First World Disease (találó a cím és figyelemre méltó a társadalomkritikus dalszöveg!) már egy kissé kitekint a német vonal felé. Súlyosbodik a húrtépés, dinamikusabb élményt kínál a nóta, de a vokál is változatosabban szólal meg, nem egyszer Hetfield-et és csapatát juttatván eszembe. Az ebben a nótában hallható szóló, valamint a néhány másodpercre magára hagyott szólógitár mellé hozzáadott doromboló basszusgitár is kellemes adalék. Talán ez a leginkább változatos a három szerzeményből.
Másodikként következzen a Privacy for Sale, ami további fiatalos dobhártyarepesztő csapkodással és csordavokálokkal támadja a hallgató hallójáratát. Ebben a nótában kicsit átgondoltabbak a riffek, jelentőseben érezhető a Bay Area hatása.
Ellenben a rákövetkező First World Disease (találó a cím és figyelemre méltó a társadalomkritikus dalszöveg!) már egy kissé kitekint a német vonal felé. Súlyosbodik a húrtépés, dinamikusabb élményt kínál a nóta, de a vokál is változatosabban szólal meg, nem egyszer Hetfield-et és csapatát juttatván eszembe. Az ebben a nótában hallható szóló, valamint a néhány másodpercre magára hagyott szólógitár mellé hozzáadott doromboló basszusgitár is kellemes adalék. Talán ez a leginkább változatos a három szerzeményből.
Thrash Assault by Maniac Abductor
Ha thrasher vagy és történetesen nem zavarnak a klisék sem, máris támogasd meg a csapatot az EP digitális (vagy CD) formátumban történő megvásárlásával!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.