Júniusban már olvashattatok az Autokrator nevű francia zenekar bemutatkozó lemezéről, méghozzá boymester kollégám tollából. Az ismertetőből nem csak a banda stílusáról tudhattatok meg egyet s mást, hanem szó esett a tematika történelmi vonatkozásairól is. Aki nem olvasta, ide kattintva megteheti. A The Obedience to Authority a duóra fogyatkozott formáció második nagylemeze, és hűen követi elődjét, már ami a témaválasztást és a rideg zenét illeti.
Nagyon nehezen befogadható zenét rejt az Autokrator idei kiadványa is. Igényli az útmutatót, és azt, hogy a zenehallgatót a megfelelő pályára állítsák, mielőtt meggondolatlanul belevágna a 36 perces masszívum kivesézésébe. Az itt hallható nyolc tételes mű egy drone/doom/death metal öntvény. Nem különülnek el a death metal elemek, nem találni hagyományos értelemben vett riffeket vagy fogós témákat, amelyekbe kapaszkodhatna az ember, nem lehet dalokat kiemelni, ez itt egy hullámzó, morajló, fekete olajtenger, amelyben emberek fuldokolnak és olvadnak bele a forrongó, örvénylő masszába.
Már a digipak CD borítója is félelmetes, az arctalan bőrkabátos bandafotó nem különben. A lemez témája is hátborzongató. Az autoritás empátiát hírből sem ismerő, kegyetlen eszközeiről, a hatalommal visszaélő vezetők kínzásairól, a pszichológiai és fizikai terrorról, valamint a megfélemlítés útján nyert engedelmességről szól a lemez. Teljes mértékben a hidegháború borzalmai, a titkos katonai fogolytáborokban végzett emberkísérletek jutnak eszembe. Nem a kedvenc témám, azt elárulom, de hogy hatással van az emberre, azt nehéz lenne tagadni. Az emberi természet legbetegebb, érzelmektől teljesen lecsupaszított oldalát mutatja be nekünk a két francia háborodott zenész, ráadásul nem csak szövegekben, hanem magában a zenében is.
Iszonyú mély és vastag hangzása okán már eleve olyan a lemez, mintha maga a bolygó készülne a talpunk alatt önmagába roppanni. A nyomasztó gépies zajokba ágyazott végtelenül súlyos, torzított tonnás pengetések tetézik mindezt. Rengeteg átkötő ipari rész hallható, aminek egyetlen célja van: fokozni a rettegést és a zord atmoszférát. Amikor zene szól, olykor a brutális death metal elsöprő sebessége, máskor az ipari doom iszonytató lélektelensége sejlik fel a tömör hangkoncentrátumban. Leginkább a hömpölygő olvadt fém, szurok és hamu keverékével lehetne szemléltetni az Autokrator zenéjét, amelytől az ultramély hörgés sem válik el, hanem szerves részévé lesz a hullámzó, mennydörgő robajnak.
<a href=”http://autokrator.bandcamp.com/album/the-obedience-to-authority”>The obedience to authority by Autokrator</a>
Mindenképpen értékelendő, hogy szöveg, zene, koncepció és hangulat kikezdhetetlen egységet képes alkotni. Nem mondanám zeneinek az itt hallható bő félórát, azt sem állítom, hogy felidézhetővé válik akár egyetlen téma is a lemezről, még tíz hallgatás után sem – ilyen kompakt anyagnál ez nem is várható el. Ezzel szemben rendelkezik azzal a pusztító erővel, iszonyatos súllyal, az irtózatot és döbbenetet kiváltó hangulattal, ami értékelhetővé, hallgathatóvá teszi ezt a vaskos, szinte áthatolhatatlan anyagot. A The Obedience to Authority még edzett füleknek is kemény dió.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.