Twister
Utak nélkül

Amikor kicsit több mint öt éve a kezembe vettem az első Twister lemezt, ami annak idején, csak úgy, mint most is, a HammerWorld mellékleteként látott napvilágot, nem is igazán tudtam mire számítsak ettől a kissé furcsa, festett borítós albumtól. Ahogy azonban szépen lassan újra és újra meghallgattam, valahogy magával ragadott a srácok dallamvilága, ez a fajta nagyon dallamos, ikerszólókkal telepakolt hard rockosan dögös heavy metal. A Duplacsavar című második albumokkal nagyot léptek előre, itt már a borító és úgy alapvetően az egész grafikai dizájn telitalálat volt, arról nem is beszélve, hogy zenei értelemben is egy fémesebb irányt vett a csapat de úgy, hogy közben sikerült megtartani a fülbemászó „tviszterességet”. Elég csak az olyan nótákra gondolni, mint A hős és az Óceán felett. A mai napig kedvencek!
Ezt folytatja az Utak nélkül, amely címadó nótához a brigád egy nagyon szimpatikus videót is készített tavaly, immáron az új énekesükkel a Flood in the Desert-ből is ismert Fehér Zsolttal és a szintén újonc, basszusgitáros Puskás Mátéval. A fejlődés csak úgy, mint az előző dalcsokor esetében itt is tetten érhető, de vannak fenntartásaim…
 

Nálam semennyire nem tud berobbanni a Robbanjon szét, ellenben a már említett címadó rövid időn belül megtalált. Az a gond, hogy a jó nóták mellé több kétes is beékelődött. Példának okáért Zene börtöne olyannyira semmilyen, olyannyira közepes, hogy nem is igazán értem miért került fel a korongra. Mindez azt sugallja, mintha tulajdonképpen az eredeti cél ezzel az albummal egy kislemez összeállítása lett volna, hogy az ilyen ráadás, B oldalas nótákat csak afféle töltelékként, ajándékként kapja meg a hallgató. Sajnos nem erről van szó,a dolog viszont koránt sincs veszve. A szökés például egy nagyszerű Helloween imádat, úgy a tempójában, riffjeiben, duplázós dobjátékában is – cseppet sem szubjektív véleményem szerint – a világ legjobb bandáját juttatja eszembe. Ez az irány egyre inkább kidomborodni látszik, a banda természetes zenei fejlődésének is betudható módon, hiszen akadtak ilyenek már a kettes lemezen is, de mégsem ennyire jól, mégsem ennyire eltalált módon.
 

Amit mindenképp érdemes még kiemelni az a lírai Hidegben félsz. Ezekhez a balladai nótákhoz különös érzéke van a srácoknak és minden kétség nélkül kijelenthető, hogy nem csak azért, mert egyébként is szakértői a fülbemászó témáknak, hanem azért is, mert ezekkel a hallgató a legteljesebb mértékben képes azonosulni. Úgy alapvetően jellemző a Twister-re a szövegek személyes hangvétele, mégis a szerzők semennyire nem zárják ki a hallgatót az élményből. Tény, hogy ezek az író személyes érzéseit testesítik meg, emlékeinek adnak formát, de ettől függetlenül bárki magáénak érezheti a sorokat.
Következő említésre méltó kiemelkedő darabként a heavy metalosabb Én vagyok a lázadás folytatja a sort, szintén pofátlanul fogós refrénnel és szólóval. Mondjuk, ugyanezt már nem tudom elmondani az Úgysem változom fő riffjéről, ami engem valahogy nagyon közepesen érint, de a Nagy Gábor (Wisdom) vendégénekével rögzített duett refrénje megint képes eladni az egészet. Zsolt itt is bizonyítja, hogy ő a legmegfelelőbb hang a Twister dallamaihoz, NG karcossága viszont így is nagyon sokat ad hozzá az alkotáshoz. Sajnos a Nekünk ez így jó megint nagyon közepes, ellenben a Ma éjjel magával ragadó kárpótlás. Kíváncsi leszek rá, hogy melyik rádió veszi majd fel a programjába, ez ugyanis fantasztikusan rádióbarát. Talán ha a hangszereket dübörgéssel helyettesítenék meg persze divatos szóval élve remixelnék, akkor még az országosan fogható állomások kívánságműsoraiban is gyakran felbukkanna. Persze, mint tudjuk, a hangszeres zene nem népszerű ezeken a frekvenciákon…
 

Igyekeztem kiemelni azokat a tételeket, amik ilyen vagy olyan oknál fogva a legérdekesebbek az Utak nélkül felhozatalában. Sajnos úgy fest azonban, hogy az album közel fele teljesen töltelék jellegű, ezért én a magam részéről annak örülnék, ha a banda levonná ebből a megfelelő következtetést és a negyedik nagylemezre inkább a pozitívumokat hangsúlyozná ki.
Nyilván jelen oldal olvasóinak magja cseppet sem vevő a Twister slágeres megközelítésére, ám ez a legkevésbé se riassza el azokat, akiket vonzanak a dallamok és a jó kedvű, dallamos hard rock/heavy metal. Ebben a Twister itthon élen jár, s ezt jól tudja minden rajongójuk, ezért ők továbbra sem fognak csalódni. Nyolc pontot szerettem volna adni, de jár az a fél pontos ejnyebejnye a töltelékekért.