Gutted
Martyr Creation

(Xtreem Music • 2016)

2016. december 26.

0

Pontszám

9.5

Kivel ne esett meg volna, hogy valamit igazán nagyon akart, de sokáig csak a remény csak apró szalmaszál maradt, amibe belekapaszkodhatott volna. Nos, én épp’ ugyan így voltam a hazai underground fenegyerekeinek régen beígért sorlemezével, a Gutted Martyr Creation lemezével. – Persze, ez nem is oly’ meglepő annak tudatában, hogy a zenekar frontembere és fő dalszerzője sem szereti a körülöttük lévő felhajtást (nem is nagyon van mit a stílus ismeretében), tehát mindenki elégedjen meg azzal, hogy készül a lemez, s itt lesz akkor, amikor annak majd eljön az ideje. – Nos, a horda legújabb opusa szerencsésen már tokostól ki is szakította az ajtót, s hamarosan fizikai formát is fog ölteni. (Ez az év aztán igazán elkényeztetett minket jó pár hazai underground lemezzel – stílustól függetlenül: Sin Of God, Angerseed, Bornholm, Thy Catafalque, Age Of Agony, Paediatrician, Cadaveres.)
Addig is, amíg nem sikerül a „sajtolt lemezes” verziót ronggyá hallgatni, addig had osszam meg az első benyomásaimat a lemezről. – Persze akár egyszerű is lehetnék, mint a faék: a Martyr Creation minden várakozásomat felülmúlta.

A nem kicsit újragyúrt, és így merőben más hangulatokat festő, friss köntösben tündöklő „Chaos Of Beginning”-el szemben felötlő gondolataim mit sem változtak az elmúlt évek alatt. Végig érezni azt a megmagyarázhatatlan érzést, hogy itt valami ördögi dolog készülődik a háttérben. – Nemhiába, Drótós mester képes valóságos képet festeni a lassan elénk táruló földi pokol kapujáról. – Elővetíteném, hogy aki semmiféle komoly „tréningben” nem részesült még a stílust illetően azt egyenesen le fogja taglózni a „Cosmos Of Humans”, ami mintha a ’13-as Ep óta mit sem változott volna. – Ha csak nem számoljuk azt, hogy az arányok jobban ki lettek tolva, s egyes megoldásokon változtattak a fiúk. – Ez a verzió azonban köröket ráver elődjére, nem mintha az sem sikeredett volna elég gyilkosra.
Aki viszonylag egy kicsit is ismeri a banda zeneszerzőjét, annak számára nem tűnik furcsaságnak, ahogy Gábor gitárjátékán érezi lehet a vonós hangszerekhez, főként a hegedűhöz fűződő viszonyát. A „False Happines” pedig mondjuk ki, igazi sportmetál. A zenekar játékát mindig is jól jellemezte a nagyfokú intenzitás és nyers brutalizálás, de az már egyenesen csak hab a tortán, hogy ilyen komplex szólóval kényeztessenek minket. – GuttedSanyi és a fiúk már a lemez első harmadánál bedarálnak minket.

A Path of a New Era Ep’-ről visszaköszönő „Consuming Life”-ot sikerült rendesen átgyúrniuk a művészuraknak. Csavartak még egyet a témán, s az arányokat megváltoztatva és újragondolva egy jó erős death nótát alkottak. – Igaz így kissé megváltozott a nóta karakterisztikája, de mindezt tették annak javára. Érezted már, ahogyan szétárad a gonosz a „Deeper Than Hell” felcsendülő dallamaiból? Tedd, de óva intelek, mert ezzel a nótával simán képes leszel meglazítani az utolsó darab épen maradt kapupántot. Lélegzetvételnyi időnk is csak annyi marad, amíg a Gábor által otthon talált összes hangszerből kreált akusztikus betét lecseng, hogy aztán a belülről szétáradó düh darabjaira szaggasson minket. – Igen, a zenekar első videoklipje is ehhez a nótához készült, talán nem véletlenül.

Mire a „mezei” zenehallgató eljut a „Fades Away” nótáig már kellően beavatottá válik ahhoz, hogy teljes egészében átengedje magát annak a perverz és megmagyarázhatatlan érzésnek, hogy átérezze, miként kell ilyen brutális témákat belezsúfolni egyetlen nótába. – Épp’ ésszel ez szinte már fel sem fogható, pedig Gabit egy nagyon csendes és jámbor emberek ismertem meg. Talán itt engedi szabadjára a démonjait?! – Amúgy a vendégként szólózó Vörös Attila szereplése is korrektre sikeredett, iskolapéldája annak, hogy hogyan kell szépen ízesen szólózva eladni magunkat egy death metal zenekarnak.
Ha pedig már végképp’ minden a profizmusról volt szó, akkor had említsem meg, hogy aki még nem járt Gutted koncerten, annak elárulom, hogy a zenészek koncertről koncertre képesek megismételni ezt az intenzitást. – A „Kings Of Emptiness”-t illetően pedig előre borítékolom, hogy próbára fogja tenni a legedzettebb metál arcokat is. Egyszerűen fel fogja emészteni őket. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a „Hell Dwells Inside” alaptémája már önmagában igazi telitalálat, akkor kérdéses, hogy a két nótát összekapcsolva marad-e még ember talpon. – Tamás Sándor vérprofi dobolása és a szólók gondoskodni fognak arról, hogy ezt a dalt soha többé ne tudjuk kitörölni az elménkből. (Annyi jó téma hever itt, hogy más zenekart komolyan ki tudna húzni az alkotói válságból, akár még évekre is.)

Az album legnyomasztóbb hangulatú nótája mindközül az „Into Oblivion” tétel. – Talán nem is véletlenül. – Csihar Attila megjelenése pedig minden kétséget kizáróan üde színfoltja a darabnak. – Nekem a nóta hallgatása közben komolyan érzésem támadt, hogy megnyílik a föld alattam, ha tovább hallgatom. Talán ennek ellensúlyozására születhetett meg az „Atrophied Existence”, – ami szintén egy Gábor-művek féle filmzenés felvonás – annak reményében, hogy fel tudjunk majd lélegezni az album lezárása után.

A zenekarnak jelentem. Köszönöm, jóllaktam. Sikerült végleg elérniük, hogy legközelebb minden stílusbeli albumot a Martyr Creation-hoz hasonlítsak. A rajongóknak pedig egyszerű az üzenet: Cd-t megvesz, koncertre elmegy. (Addig is, hogy tudja mindenki miről beszélek, a teljes anyag meghallgatható itt, és itt.)

9.5/10