.png)
Hogyha egy jó nevű underground kiadót lázba hoz egy mindössze három tételes felvétel, akkor az általában már önmagában véve is sokat elárul egy bandáról. Merthát a Steelballs a vicces acélgolyókkal pózoló – ami, mint tudjuk a férfiasság fokmérője ebben a műfajban – harcosával meg nevével éppenséggel nem igazán vehető komolyan. Pedig pont ettől annyira igazi és őszinte ez a csapat. Ne a név alapján tessenek ítélkezni!
A 80-as évek német fémszörnyeit sem kellett mindig komolyan venni ezért, aki nem elég trve vagy tökös ahhoz, hogy megértse mit éreznek a srácok, az szépen sunnyogjon ki a cikkből még időben! Különben is, a felvarrós (vagy bőr) dzseki kötelező viselet, a szépen fésült haj kizárást von maga után.
A 80-as évek német fémszörnyeit sem kellett mindig komolyan venni ezért, aki nem elég trve vagy tökös ahhoz, hogy megértse mit éreznek a srácok, az szépen sunnyogjon ki a cikkből még időben! Különben is, a felvarrós (vagy bőr) dzseki kötelező viselet, a szépen fésült haj kizárást von maga után.
Beszéljünk akkor inkább a lényegről, mert ahogyan említettem rövid, de tökös produkcióról van szó. Egészen pontosan három plusz egy nóta a mérleg, utóbbi ráadásul egy Helloween feldolgozás, amely már csak azért is helytálló, hogy az argentin társaságra nagy hatással volt a cseppet sem szubjektív véleményem szerint a világ legjobbjának tartott tökfejek művészete.
Pörgős, sörözős esték aláfestő zenéje ez a bugyuta szövegvilággal meg az újításra való törekvés teljes hiányával jellemezhető dalcsokor. Valahogy azért mégsem kell több, itt minden egyes hangnak a fémszívemhez szóló kedves üzenete van. Tekergetős német riffek, szögletesen pörgetett dobjáték, természetesen egészséges duplázó mennyiséggel na és persze tesztoszteronnal meg sikításokkal. Utóbbi kicsit ellentmondásos kijelentés talán, viszont igaz!
Az első két dal amúgy csak amolyan „ez fasza” érzést keltett bennem, de a harmadik, az Inquisitor of Faith! Na az már a „baszottul király hajlobogtatás” kategória! Ebben benne van a stílus sava-borsa, jóféle 30 éves tradíciókból álló önbizalma… és az a refrén! Ha ilyen dalokból sikerülne egy csokorra valót fémbe karcolni, ilyen energiával, ilyen szédült odaadással, akkor a Steelballs-ból valami félelmetes heavy power bestia válna. Még jó, hogy fiatal jószág ez… Lehet még nőni, lehet még erősödni!
Pörgős, sörözős esték aláfestő zenéje ez a bugyuta szövegvilággal meg az újításra való törekvés teljes hiányával jellemezhető dalcsokor. Valahogy azért mégsem kell több, itt minden egyes hangnak a fémszívemhez szóló kedves üzenete van. Tekergetős német riffek, szögletesen pörgetett dobjáték, természetesen egészséges duplázó mennyiséggel na és persze tesztoszteronnal meg sikításokkal. Utóbbi kicsit ellentmondásos kijelentés talán, viszont igaz!
Az első két dal amúgy csak amolyan „ez fasza” érzést keltett bennem, de a harmadik, az Inquisitor of Faith! Na az már a „baszottul király hajlobogtatás” kategória! Ebben benne van a stílus sava-borsa, jóféle 30 éves tradíciókból álló önbizalma… és az a refrén! Ha ilyen dalokból sikerülne egy csokorra valót fémbe karcolni, ilyen energiával, ilyen szédült odaadással, akkor a Steelballs-ból valami félelmetes heavy power bestia válna. Még jó, hogy fiatal jószág ez… Lehet még nőni, lehet még erősödni!
Többszöri hallgatás után jól kivehető, hogy a szórakoztató muzsikának azért akadnak még visszásságai, kinőhető gyermekbetegségei, a röpke játékidő azonban így is beteljesíti a célját. A Steelballs EP ugyanis kellemes szájízt hagy maga után, ami végső soron egy ilyen kiadvány rendeltetése. A figyelemfelkeltés tehát működik, úgyhogy tűkön ülve várom, hogy mivel hozakodnak elő a jövőben! Heavy metal egyenesen az arcodba!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.