Első alkalommal rendeztünk meg egy olyan kutatómunkát, ahol nagyon ismeretlen formációk dolgai után kémleltünk le a homályba, ahol senki nem jár. Személy szerint nekem ez a legizgalmasabb közeg, kábé úgy vagyok ezzel, mint a krónikus narkós, mikor különböző halálos kombinációkkal kezd el kísérletezni. Virágnyelven szólva: súlyos szükségem van a sufnituning produkciók sokkoló eredetiségére a valagnyi egyentermék közötti lábtempózás után. Olyan hatalmas mennyiségű feldolgozandó anyag születik ugyanis a mainstreamben, és ezek legtöbbje számomra olyan kurvára egyforma, unalmasan tökéletes, emiatt semmitmondó, és nüanszni különbségeket felsorakoztató lenyomat, hogy kénytelen vagyok bemerülni az „amatőr” zenészek halálosan izgalmas, és valódi értékeket felsorakoztatni képes univerzumába.
Arra mondjuk nem tippeltem volna, hogy a jelen cikk tárgyát képező EP fog nyerni, de Ron Raven kihasználta a Facebook adta promóciós lehetőségeket. Szikár, koszlott black metalja még azon zenehallgatókat is képes megkínozni, akik egyébként a közeg felől jöttek. Ennyire nyers megszólalást legutoljára talán a Mystagogtól volt szerencsém fülelni, és az sem ment le a torkomon maradék nélkül.
A hangzással csak részben tudtam megbarátkozni. A dobgép például nagyon gyengén szólal meg, nem úgy az ének. Hatásosan előadott, igazi mocsok károgás ez, amire a műfaj őskövület zenekarainak sem lehetne egy rossz szava sem. A gitár jól csikorog, töményen nyomja a hangulatot. Amin javítanék a hangzással kapcsoltaban az a sztereó kép, eléggé középről szól minden.
Kezdésnek, bemutatkozásnak kiváló ez az EP, előre mutatja, hogy mit fog a szerző csinálni, mikor kiforrottabb lesz a produkciója. Nem lehetetlen viszont, hogy már ennyi teljesítmény után is zárkóznak fel az Et Malvm mögé követők. A Burzum rajongók közül biztos vagyok benne, hogy igen.
<a href=”http://etmalvm.bandcamp.com/album/sinners-at-3am”>Sinners at 3am by Et Malvm</a>
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.