In Flames
Soundtrack To Your Escape

(2004)
cucka
2005. október 3.
0
Pontszám
9

A svéd In Flames zenekart gondolom senkinek nem kell bemutatnom. A banda 1994-2000 között 5 nagylemezt és 2 EP-t adott ki, mindegyiken igazi minőségi dallamos death metal (vagy inkább nevezzük dallamos, hörgős zenének) volt. A fordulópontot a 2002-es Reroute to Remain album jelentette, ami csak nyomokban emlékeztetett a régi In Flames-re. Ennek ellenére az a lemez is igényes, profi anyag volt.
Az In Flames új hangzóanyaga a Reroute vonalát viszi tovább, még jobban eltávolodva a régebbi lemezek stílusától. A nyitó F(r)iend a keményebb számok közül való, elég vészjósló hangulattal, de valahogy hiányzik az emlékezetes refrén, úgy elmegy az ember mellett a dal. Az album mélypontja. A második The Quiet Place már más, ez akár a Reroute-ra is befért volna. Anders Fridén hangja sokat fejlődött, elég jól kihasználja a szűk adottságait. Hozza a rá jellemző nyávogós énekstílust, de ezt egy idő után meg lehet szokni. Ehhez a dalhoz egy elég jó videóklippet is készítettek. Hasonlóan kellemes a következő 4 tétel is, jó refrénekkel és dallamokkal. A hetedik, Evil In A Closet viszont megtöri a lemez ívét, ez ugyanis egy nyugisabb, már-már balladisztikus tétel, nagyívű refrénnel. Az ezt követő In Search For I gyorsabb, durvább tétel, dallamos ének nélkül, amely nyomokban talán emlékeztet a régi In Flames-re. A 9. Borders And Shading az album fénypontja. Kellemes dallamok, jó refrén, és az az érzés, hogy itt bizony minden a helyén van. Az érdekes című Dial 595 For Escape pedig méltón zárja le a művet.
A hangzásba nem lehet belekötni, minden szépen szól. Az elektromos kütyük szinte mindenhol jelen vannak, de nem zavaró módon, tényleg adnak valami plusszt a daloknak. Összességében véve nagyon igényes és kimunkált lemezt tettek le az asztalra. Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is nyitott az új dolgokra, és unja már az egykaptafára készült heavy/power albumok dömpingjét. Azok pedig, akik csak a régi In Flames-t szeretik, és a Reroute megfeküdte a gyomrukat, nyugodtan kihagyhatják ezt a lemezt, nem hiszem hogy különösebben szeretni fogják