Az angol Slugdge egyike a manapság működő legegyedibb, egyszersmind legmegbízhatóbb blackened death bandáknak. A Magyaroroszágon – tapasztalataim szerint – relatíve kevéssé ismert, kéttagú formáció 2013 óta bombabiztosan szállítja a csak rá jellemző hangzású, főként óriás csigákkal és egyéb undormány sci-fi/horror témákkal foglalkozó albumokat. Egyediségüket a puhatestűeket középpontba állító szövegeiken túl elsősorban az unikális soundjuk adja. Zenéjük ugyan beleszorítható a betonsúlyú, halálfém-dominálta blackened death metal kategóriájába, de a képlet egyáltalán nem ilyen egyszerű. Egyrészt progresszívabb dalszerkesztési megoldások is felbukkannak náluk, aztán az angol slug, azaz meztelen csiga szóra való rájátszás jegyében egy kis sludge-os mocsok is van az általuk játszott matériában, plusz rendszeresen tiszta, férfias énekhangot is lehet hallani a dalaikban a bugyborékoló hörgés mellett. A metáljuk mindezekkel együtt annyira sajátos, hogy általában három hangból fel lehet ismerni a munkásságukat, ami a mai világban már hatalmas szónak számít.

A fiúk (név szerint: Kev Pearson gitárfelelős és Matt Moss vokalista) az idei lemezükön magabiztosan folytatják tovább a 2013-as Born of Slime korongjukon megálmodott, majd a 2014-es Gastronomicon albumukon bő csiganyállal tökéletesen csúszósra nedvesített útjukat. Persze most is csiszolgattak a zenéjükön: minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kaptak a kicsit doomos, kicsit gregorián jellegű tiszta énekbetétek, a tempó összességében gyorsult valamicskét, és némi technikai villogás is befigyel. Ezek a momentumok persze a korábbi anyagokon is ott figyeltek, csupán nünasznyi hangsúlybeli eltolódásokat tapasztalhatnak a banda ismerői. A változtatások eredményeképpen, illetve a csapat dalszerzői fejlődésének hatására 8 méregerős csigasláger került fel az új albumra – töltelék nóta pedig egy sem.

Jómagam a korong minden egyes hallgatása során új kedvencet avattam, és végül már képtelen vagyok egy vagy két tételt legjobbként kiemelni. Eleinte a jellegzetes Slugdge-védjegynek számító basszusbugyborgással induló Crop Killer volt a kedvencem, amely dalnak a verzéjében már-már David Bowie-szerű énekdallamok is felcsendülnek. Aztán átnyergeltem az album végén található Salt Throwerre, ami lassú tempójával, komor és szép súlyosságával, valamint azonnal fülbe mászó gitár harmóniáival vonta magára a figyelmemet. Ezután a hármas számú The Spectral Burrows lett a kedvencem, amelyben a technikás zúzda nagyszerűen ellenpontozódik az öblös énekhanggal és a bestiális acsargással. Holnapra már valószínűleg egy másik dal lesz a legjobb a szememben. A kiváló szerzemények kapcsán felfedezhető „bőség zavarát” mindenképpen egy igazán jó album ismérveként kell értékelnem.
Slugdge- Putrid Fairytale - Official track Premiere
Természetesen hibátlan metál album nincs, így ez sem az. A Slugdge visszatérő betegsége az, hogy dalaikat rendre túlnyújtják. Ez a probléma itt is felüti a fejét, az átlagban hét perces tételek legtöbbje talán még kiválóbb lehetne, ha feszesebbre szerkesztve, öt-hat percnél megállt volna a hosszuk. Talán majd legközelebb…
Egyéb probléma azonban – az én meglátásom szerint – nincs az anyaggal. A hangzás ehhez a zenéhez jól passzoló, kiegyensúlyozott, súlyos, pont úgy, ahogyan már az előző, Dim and Slimeridden Kingdoms című albumon is az volt. A borítót ezúttal a korábbi csigainváziós matériákkal ellentétben nem Zen O’Conor festette, hanem Luke Oram. Ez a váltás az előzményekkel összehasonlítva valamivel kevésbé undorító, és kevésbé gagyi hatású illusztrációt jelent, de azért az Esoteric Malacology borítója sem fog gyermekkönyvek lapjaira kerülni.
Slugdge War Squids - official track Premiere
Ha Ti is azok közé tartoztok, akik eddig még nem ismertétek a Slugdge egységesen magas színvonalú lemezeit, itt a kiváló alkalom, hogy megismerkedjetek a csapat mukásságával. A formáció 2018-as albuma nagyszerű példaként szolgál a csigametál erősségeire, így ha ezt végighallgatjátok (a bandcamp oldalukon teljes egészében, ingyenesen megtehetitek ezt), könnyen eldönthetitek, hogy a rajongásom velük kapcsolatban megalapozott-e, vagy sem.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.