Németország két legismertebb black metal projektjének, a Farsot és a ColdWorld közös ecsetvonásainak eredményeként születettek meg az őszies, didergős, ám mégis lágy hangulattal ringató Toteninsel címet viselő kislemezük álomszerű látomásokat megfestő dalai.
Az avantgarde black metalt játszó thüringiai Farsot projektet nyugodtan nevezhetjük a fekete zene alkimistájának. Hisz egyedi hangzású, mámorító, az alap black metal aspektusaitól már a kezdetektől fogva elrugaszkodva egyedülálló zenei képet alakítottak ki maguknak. Jellemző rájuk, hogy zenéjükkel mindig valami mű, kép, festmény által ihletett érzést próbálnak vissza adni. Nincs ez másként e két-két tételes split-EP esetében sem, aminek „ihlető” alapjául a svájci szimbolista művész, Arnold Böcklin leghíresebb és talán legtitokzatosabb „The Dead of Isles (1880)” festményét vették. Az érzés megfestéséhez most azonban Georg Börner egyszemélyes ColdWorld projektének jeges, melankolikus hangulatú ecsetvonásai is csatlakoztak, ez által is még mélyebb hatást adva a nem mindennapi vállalkozásnak.
Az enyhén reneszánsz dallamokkal nyitó Erde I, egyfajta befelé suttogós, merengős érzettel indít, amire aztán szépen felkúsznak az akusztikus felhőkből kibontakozó progresszívabb, jégeső szerű black metalos darák, és egyéb (oly divatos kifejezésű) post zenei kompozíciók, amik a dal során hullámszerűen váltakozva idéznek elő hangulatképeket, depressziószavarokat, megingásokat. Amik természetes enyhítő nyugodalomra lelnek a folytatásként hallható Erde II akusztikus dallamvarázsában. A kompozíció egy könnyed, kis hangulatos instrumentális gitárfutam, amit némi klasszikus ízű progresszív rockos atmoszféra finomít fátyolszerűen lággyá.
A melodikus black metalt elektronikus vonalon némi ambient zenei érzéssel ötvöző lipcsei ColdWorld projekt is a borongósabb színeket választotta instrumentális Seaghouls dala megkomponálásához. A finom akusztikus, jazz alapú indítás később átfolyik egy erősen poszt alapon rezgő dallamzúzdába, ami Horizons tételének drámaian sötét hangulatába hajlik bele. Az epikus ízű darab remekül hozza a nordikus ridegség harcias, és a klasszikus balladás hard rock himnikus hatásait, amik a végére kissé elnyújtva fúlnak bele a távoli sötétségbe.
Nos, a két projekt akusztikus alapú ambient-black metal flörtje, azt kell, hogy mondja elég jól sikerült. Szépen hozzák az őszies, enyhén depressziós hangulatot, és a hozzá párosodó zenei esztétikumot. A fekete zene alkimistáinak új főzete, számomra hangulatilag hatásos.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.