Burner
One For The Road

A napokban újból elém került egykori kedvenc southern/groove projektem, a Burner egyetlen nagylemeze az One For The Rod. Az idestova 16 éve, 2002-ben került rögzített lemez mögött olyan zenészek által, akik azelőtt jól ismert death metal formációkban álltak csatasorban.
 

A Burner-t 1999 szeptemberében alapította John Paul Soars gitáros (ex-Divine Empire, ex-Malevolent Creation, ex-Paingod) és Greg Threlkel dobos (ex-Fatal Sin, ex- Universal Language, ex-Umoja Soul) Floridában. Közös jemmelgetéseik során egy hónapon belül összekovácsoltak öt dalt. Majd meghívták magukhoz Mike Pucciarelli gitárost, James Wellman basszert és az ólomtorkú Clint Denny énekest, aki annak ellenére, hogy jazz vonalról érkezett remekül betöltötte a frontember szerepét. Hangja tökéletesen illeszkedik ehhez az ősi gyökerekig visszanyúló, mocskos bluesal átitatott southern metalhoz, amiben hömpölyög a füstös szagú whiskey, a masszív iszap folyam. Az album dalainak hallgatván nem is csoda, ha olyan érzésünk támad, mintha csak a Pantera, a C.O.C., a Black Label Society és a Lynyrd Skynyrd lenne bennük egybegyúrva.

Már a korong első dala az American Dream egy dögös, pörgős, tökös groove riffekkel nyit, közepén tökéletes szólóval. Az őt következő Broken már az indításnál oda teszi a Pantera redneck életérzést, és Clint rekeszizmai mélyéről felpréselten bőszen engedi szabadjára a torkában lakozó szörnyet, amit a háttérből a wah-wah pedál finom hillámai delejeznek acélosabbá.

Burner - Five Pills (And a Bottle of Whiskey)

A Five Pills (And a Bottle of Whiskey) az egyik legnagyobb southern groove-okkal telepumpált dal az albumon. Súlyosan odacsapó iker-gitáros áriák közép részen egy feszes szólóval és némi mocsarasra hangolt bluesos finomkodással találjuk magunkat szembe. Clint hangszálaiba pedig, mintha csak Anselmo költözött volna be. Sorra rekeszti, üvölti végig a pörgős No Regrets, az acél veretes Rollin’ Disaster, vagy a feszes Six Gun hatlövetű sivatagos rock-bluesos tölteteit. A Whiskey Dick egy igazi délies hangzással nyomott dal. Tömör riffei úgy ütnek, mint a nagyharang csak úgy, mint Color finoman árnyalt grunge-os andalgási, amik alatt erősen feszülnek a gitárok fűrészelős „STEEL” darálásai. Az album legutolsó dala az Empty, ami teljes mértékben elüt az eddigiektől. Egy brutális death-groove alapokra felpakolt gyilkos, láncfűrész szaggató gitárokkal, visító, ordító, hörgő, torokmetszett ének kalapáló döngölés.

Burner - Whiskey Dick

Az album egyszerű borítója mögött egy döbbenetes dög zene van! Egy töltött puska, egy ragadozó, ami mára a sok hason szűrű és gombamód elszaporodó csapatok világában talán eltörpül, de 16 éve még rendesen tolta a súlyt… és tolja még ma is. Ha egyszer meghallgattad, biztos, hogy még jó párszor újra meg fogod hallgatni. És néha jó az ilyen garázs szörnyeket leporolni. Sajnos, más anyaguk, egy 2001-es demón kívül nincs. Hisz ők is csak project banda voltak pár koncerttel maguk mögött, aztán mindenki ment tovább a maga útján.