

A balladás hangvételű Blood Drunk romantikus líraisága nekem elsőre a Metallica (One, Fade to Black) melodikus dallamosságának hangulatát idézik meg. Az énekes Mark témái itt nagyon jól feksziknek, csak úgy mint Barton kisasszony elszórt hegedű gyöngyszemei, amik remek kis érzelmes kiséretett adnak a dalhoz. A Dismal Time bevezető dallamiból is a fentebb említett melodikus dallamosság süt, de ezek gyorsan átcsapnak egy tiszta erőtől duzzadó klasszikus doom témáiban, csak úgy mint, ahogy az robbanékonyan Tilted World és a szikla repesztő riffekkel dörgő Beneath A Sholvel Load ropogásaiban is hallhatóak. Mark hangjában keverednek a kidolgozott dallamok és a fejhangon ordító veszettség démonai. Nagyon érzi ezeket a dalokat.
Ezekkel ellenben a Fall In torzított üvöltésbe nyomott éneke és enyhén thrashes ízű nyújtásai egy modernebb felfogású daluknak mondható, amik után egy metalosabb hangvétellel a Pentagram feldolgozás, a Relentless hozza meg a jó öreg doomos érzést. Egy csodás hegedűszólóval kezdődik a Death On The High Seas 10 perc hosszúságú, oroszlánként bömbölő lomha gitár málháinak és hegedűjátékának közös ámokfutása, ami a dal végére domborodik ki igazán. A Death Is Another Word egy veszélyes lassú vontatmány, a végzet hangjainak orgiáját. Egy igazi albumzáró tradicionális doom himnusz, amiben benne van az Earthen Grave összes esszenciája. Az albumra bonuszként felkerült még a koncert felvétel is, egy újabb feldolgozás, ami nem mást, mint a Rainbow „Stargazer” dala melyben szintén nagy riffekben és csodás hegedűkíséretben hallhatjuk ezt a klasszikust.
Akik kedvelik a lomha riffek léptékeit és szeretnek kicsit a zene harmóniájában is lemerülni bátran tegyék próbára az Earthen Grave albumát. A dalok a klasszikus doom jegyeiben foglaltan, amiket varázslatos hegedűjáték tesz színessé, tüzessé.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Egylemezesben akartam írni róluk, de már tárgytalan:) Nagyon szeretem ezt a lemezt, kár, hogy csak ennyi anyag van tőlük.