Burzum
Filosofem

23 éve, 1996. január elsején jelent meg a Burzum negyedik nagylemeze a Filosofem, aminek merengős dallamait Varg Vikernes már 1993 márciusában rögzítette, de hivatalosan csak évek múltán mikor már börtönbe került jelent meg. Az album felvételei mindössze 17 óra alatt készültek el. A felvételek már akkori viszonylatban is rossznak mondhatóak voltam, amikhez Varg mindössze egy sima sztereóerősítőt, egy fuzz pedált, egy olcsóbb szintetizátort és egy multimédiás fejhallgató gyenge minőségű mikrofonját alkalmazta. Az album borítóján az 1800-as évek egyik legnépszerűbb norvég művészének Theodor Kittelsen-nek Op Under Fjeldet toner en Lur című alkotása látható. 

 

A Filosofem nem igazán sorolható a Burzum erősebb albumai közzé. Varg „Count Grishnackh” Vikernes ezen albumán már nem a korábbi fiatalos lázadás harcias indulatát szólaltatta meg. Helyette egy ultra-hipnotikus ambient meditációval jött, ahogyan ő mondta: „A saját belső keresése„. Nos, hogy ez a saját belső keresése mennyire befolyásolta bandatársa Øystein „Euronymous” Aarseth meggyilkolásában, ezt inkább most ne firtassuk. Elég legyen annyi, hogy a tragikus eseményre az album befejezése után öt hónappal került sor, ami miatt (és néhány fatemplom felgyújtásért) 21 éves börtönbüntetésre ítélték (amiből 16-ot ült le), ahol is leginkább az északi mitológiával, történelemmel, illetve a saját világnézetével foglalkozott. Ez idő alatt több könyvet is megjelentetett, és két újabb Burzum (Dauði Baldrs és Hliðskjálf) albumot is összehozott.
 

De visszatérve a Filosofem albumhoz. Az album címe: „Filozófiám„, ami Varg sajátos filozófiai doktrínáira, javaslataira utal, dalai pedig „politikai filozófia„, amik politikai és vallási témákról szólnak. Az album dalai is egyfajta hosszabb, kifejtős monumentumban szólalnak meg, mint például a 25 perces Rundgang Um Die Transzendentale Säule Der Singularität dungeon ambient vonulata. De még ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük csak az elején.

A rideg atmoszférikus nyitású Dunkelheit egyfajta missziós keresztkénk vezet be bennünket a Burzum, illetve Varg minimálizált mizantróp világába. A szabbatista ízű fekete meditatív dallamok eredetileg még az előző Hvis Lyset Tar Oss albumhoz készültek, de az ottani fémes hangzásba nem igazán illeszkedtek bele ezek a borongós, belső atmoszférával és gyér billentyűkkel átjáratott témák. Az ezt követő Jesus Tod talán az album egyetlen dala, ami a korai fekete fém hangulatában készült. Sebesebb tempó, sivító tremoló és pumpálós ütemek, amik némileg visszahozzák a fiatalkori agresszió tüzét és a társadalom pukkasztó lázadás értékét. Ezzel ellentétben az Erblicket Die Töchter Des Firmaments visszább fog a tempóból. A sebesebb vágták helyett lassan, rozsdásan egymásnak súrlódó ütemek és egy suttogós, vágyakozásokkal teli ének jellemzi ezt a zeneszámot.

A Gebrechlichkeit I ismételten a régiesebb hangzás felé kacsingat. A gonosz sikálású riffekbe, amolyan cseppenként hullnak bele a várbörtönszerű rideg szitni hangok, amik mondhatni az örök dicsőség hangjaiként vizhangoznak át a monumentális hosszúságú Rundgang Um Die Transzendentale Säule Der Singularität cseppkőképzetű személyes kozmoszába. A dal első 10-15 perce új, és újabb hangok fokozatos kibontakozásával épül fel és indít útjára egy misztikus, elmerengős, meditálós dallam folyamatot. Megvannak a maguk jellegzetes, gyönyörűséges pillanatai ezeknek a minimál atmoszféráknak, annak ellenére, hogy egy idő után túlzottan is elvesznek agyunk lezsibbadt nyugalmában, amikből némileg a záró Gebrechlichkeit II zajos ambient szálai zökkentenek ki. A dallam az album 4. tételének egyenes folytatásának is mondható, bár itt inkább egy nyugisabb sodrás érezhető mind tematikailag, mind a fentebb említett dicsőség hangjainak halványulásában. Mintha távolodnánk magunktól, hogy egyre jobban be tudjuk fogadni ezt a jellegzetesen egy személyre szabott filozófiát.

BURZUM - Decrepitude I & II

A Filosofem-t nevezhetjük egyfajta előre mutatásnak, vagy útmutatásnak is az utána érkező Burzum anyagokhoz és eszmékhez, amik elkészítéséhez Varg csak szintetizátort és megafont használt. Ezeknek hatására inkább még középkori hangulatú lett a zenéje, egy amient, neo-klasszikus programzene, aminek alapjellegét a későbbiekre is meghagyta. A Filosofem valóban lehet mondani egy belső merengésnek, vagy egy önismereti útnak. Válaszokat kaphatunk a magunknak feltett kérdésekre és mindarra a felhalmozott (bár ezt ki-ki maga dönti el, hogy mi is van benne) sérelmekre, kiábrándulásokra, amiket az utóbbi időkben szenvedtünk el. Lehet átértékelés, vagy újratervezés… Néha el kell merengeni azon, hogy mint is adott és mi mit is adhatunk annak a magunk által formázott sorsnak.