Julian Sas
Resurrection

(2007)

viribusunitis

2007. március 19.

0

Pontszám

9

A bluesrock régóta szerves része az egyetemes zenei kultúrának. Olyan előadók alkottak maradandó értéket ebben a műfajban, mint Jimmy Hendrix, az ír Rory Gallagher, aztán Eric Clapton, Johnny Winter, John Lee Hooker, Peter Green, Stevie Ray Vaughn vagy éppen Joe Bonamassa. Európa is – ha nem is túl nagy számban, de – kinevelt néhány ismert, befutott bluesrock zenészt az idők folyamán. Közéjük tartozik például jelen ismertetőm tárgya, a holland Julian Sas is.

Az idei album is trió felállásban készült, Tenny Tahamata afro-amerikai basszugitáros, és Rob Heijne dobos közreműködésével. Minden dal Julian saját szerzeménye, és mondhatom, kellemes hallgatnivaló. A srác nagyon érzi a műfajt, énekhangja kellemes, gitározása változatos, helyenként kimondottan virtuóz. Mellőzi azokat a művészi allűröket, amelyek egyes tengerentúli zenésztársainál megfigyelhetők. Saját témái nem öncélúak, magamutogatók, hanem kellő zenei alázattal a daloknak vannak alárendelve.
Hogy mit rejt a cd? Kilenc, hol lassan hömpölygő, hol gyorsabban áradó vérbeli bluesrock nótát sok-sok gitárszólóval, ahogy a stílus megköveteli. Kedvenceim: All I Know, Resurrection, Stranded.

Több mint húszévnyi zenei múlttal, számtalan lemezzel, dvd-vel a háta mögött, ma már bátran kijelenthető; Julian Sas az európai szintér egyik meghatározó bluesrock egyénisége. Minden tiszteletet megérdemel.