Shattered Hope
A View of Grief

(2005)

zemial

2007. május 13.

0

Pontszám

10

A Myspace-en futottam bele ebbe a görög zenekarba, miközben általam nem ismert doom zenekarok után kutakodtam. Utólag csak annyit mondhatok, nagyon megérte! Meghallgattam a fenn levő számaikat, és mivel elsőre megtetszett, megkérdeztem őket, hogy mennyibe kerülne a demó. Ők megkérdezték a címem, és ingyen kaptam egy írott példányt tőlük. Persze lehet, hogy nyomott CD-je nem is létezik az athéni zenekarnak, de ez így is megérdemel egy kritikát! Ezúton is köszi a CD-t srácok!!!

A stílus természetesen melankólikus, doom/death metal. Ilyen névvel mint Shattered Hope, mást amúgy sem tudnék elképzelni… A 2002ben alakult zenekar a klasszikus felállást egy szintissel megerősítve munkálkodik hangokba önteni a legmélyebb emberi fájdalmakat. A View of Grief a zenekar (valószínűleg) első demója, és a hangzás miatt abszolút nem lehet panaszkodni, a zenészek is kellő biztonsággal kezelik a hangszereiket. A MeBedroom Studio természetesen nem létezik, pontosan az, aminek a neve is jelzi, de a végeredmény nem zajos, nem aránytalan, simán album minőségű a hangzás. A zene néha lassú, gyászos, néha felgyorsul, de mindig éteri dallamokkal átszőtt, érzelemgazdag fátyol, ami éjfekete halotti lepelként borul a hallgató arcára.
Ezért (is) van értelme 2007-ben egy pontosan 2 éve megjelent demóról írni. Szerintem nagy lehetőségek rejlenek a zenekarban, jó lenne, ha felfigyelne rájuk egy kiadó. Az ilyen minőségi muzsikát érdemes lenne minél szélesebb körben elérhetővé tenni.

A demó első száma egy rádió hangosodó vételi zörejei és egy zongora baljós dallamainak házasítása. Érdekes, hátborzongató hatása van, főleg ahogy a végén egy túlvezérelt, torzított basszusgitár vezeti át a második nótába (Vital Lie), ami véleményem szerint a legjobb, legszebb dallamokkal operáló szerzemény a lemezen. Az énekes jól érthetően, artikuláltan hörög, ami szerintem elengedhetetlen, mert ezt a zenét sötétben, magányosan, becsukott szemmel kell és lehet legjobban élvezni. A gitárszóló itt annyira szívbemarkoló dallamot játszik, amennyire ez lehetséges. A soron következő tétel (Wane) kicsit dinamikusabb, persze még mindig lassú a tempó, de ez is csak okot ad arra, hogy megtörjék egy akusztikus középrésszel. Itt hallható először az énekes, Nikos tiszta énekhangja. Nem tehetségtelen, de sokkal jobban illik a hörgése ehhez a zenéhez. A My Perfect Illusion megint egy óriási vezérdallamra van felfűzve. Ilyen csodálatos muzsika hallatán az ember úgy érzi magát, mintha egy kis csónakban ringatózna alkonyatkor a bánat hömpölygő tengerén. A Hollow Promises-nél nem hagy szabadulni egy érzés, reményvesztve, erőtlenül fekve csak hallgatom a megkomponált szomorúságot. Se erőm se kedvem nincs felkelni, várom az utolsó hang lecsengését és a csendet, hátha utána könnyű lesz a lelkem. A zongora persze a legváratlanabb pillanatban úszik be a zenébe, és nem kegyelmez… szépséges és félelmetes. Ez a zene valóban hat a lélekre, fájdalmas gyönyör, olyasmi, ami egyszerre felemel, és a porba sújt. De valahogy mindig újra megkívánja az ember. Az utolsó szerzemény, a My Withering Soul ismét előhozakodik a hegedű lágy és a zongora kemény és utánozhatatlanul szomorú felhangjaival. A demót záró utolsó egy perc nagyon lendületes, a lábdob erőteljesen pumpál, a zene szinte lüktet, így adva meg a végtisztességet a zenekar több mint félórányi gyászos muzsikájának.

Minden nóta 6 perc feletti, mégsem fullad unalomba a lemez. Újra és újra meg kell hallgatni, de már elsőre nagyon mély benyomást tud tenni a hallgatóra. Igazi zene, értékekkel, érzelmekkel, ami ebben a műanyag világban valódi kincs! Ajánlom minden doom, death metal rajongónak, akik keresik az ilyen elrejtett gyöngyszemeket!

(A zenekar honlapjáról az egész demó letölthető!)