Már első látásra, hallgatásra elnyerte tetszésem a néhol Old School-osan megszólaló Vorkuta
36percben változatos Black Metalt kap a hallgató. A hangzás kicsit csiszolatlan, ami ennél a stílusnál nálam előny. Mocskosabb, nyersebb lesz némileg így az egész hatás. A kezdet kicsit misztikus szinti téma, kellemes dallamok simogatják a dobhártyákat, majd ez folytatódik a Gargoyle című számnál, ahol már elkezdődik a ‘zúzás’ is. A zene számomra továbbra is némi misztikumot sugároz, sok helyen nem a durvaság, a kegyetlenség, hanem inkább a szomorúság, keserűség érződik. Ezt érezteti a dal vége felé Blizzard keserves károgása is. A My Flaming Soul kicsit felráz ebből a melankóliából, és gyorsabb tempót diktál. A basszus részek megoszlanak Inmar és Martin B. Hellspike között, ezért nem tudom épp ki hol gitározik vagy épp bőgözik, de a basszus témák profik, pont jól kihallatszanak, és jól kivitelezett témák.
A Stardust névre keresztelt instrumetális dal egy teljesen más világba repít minket. Nagyon ‘elszállós’ téma. A hangulat itt is szomorú, borongós számomra. Ezt a hangulatot viszi tovább a Vorkuta című szám. Itt szintén nagyon jó a basszus, csak dícsérni tudom. A tempó visszafogott, de néhol begyorsulnak a srácok. Zárásként szintén egy szintitéma hallható. A címe el is árul mindent, fölösleges bármit is mondanom.
A banda honlapja alapján van bőven tervük a jövőre nézve, én biztos várom sok szeretettel.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.