The Austrasian Goat
The Austrasian Goat
„Austrasia egy elfeledett föld valahol franciaország és németorszég között. Századok jöttek mentek, az austrasia-i emberek ellenáltak a kereszténységnek, és megőrizték látszólagos függetlenségüket kb. a 18.ik század végéig. Az idők folyamán ez a föld megőrizte magán az ősi pogány rítusok nyomait, a nagy ütközetek nyomait és a halálfélelmet. A szenvedés halotti leple takarta el a felszíni nyugalomtól. Ez a zöld sivatag látta a civilizációk bukását. A szabadság szigete, a kétségbeesés territóriumának megvalósulása.
Az Austrasia-i Kecske által dicsőítjük ezt a kulturális rendkívüliséget, függetlenül bármilyen nemzeti meggondolástól. A Kecskét nem érdeklik a határok! Az ő lobogója fekete. Fekete, mint az ő megsebzett lelke.”
Ezek után indultam neki a CD-nek. Funeral Doom ahogyan csak a legjobbak tudják művelni! Annyira magával ragad a hangulat, folyton azt veszem észre, hogy tág pupillákkal bámulok magam elé. A zene nem törzsi rituálé, de hipnotizál. Az ambientes jellegű billentyűs témák egyenesen horror filmbe illőek. Igazán félelmetes tud lenni, ahogy a pl. egy harangjátékot mint valami atomtámadás egyedüli túlélőjeként a nukleáris szél szele sodorja az ember felé a tovolból. Kihalt minden, és nincs remény a túlélésre. A „Lángok nélküli halotti máglya” (le kellett fordítanom) pl. számomra csak erről szólhat.
Középkori kínzókamrák sikolyát utánzó énekhang, metsző és vérfagyasztó zene. Monoton pulzáló, a hallójáratokon keresztül felszívódó méreg. Az elmét bénítja meg először, aztán a szívverés is fokozatosan a zene tempójára lassul le… 42 percig uralkodik az emberen. Az „Embrace a Green Distress” egy átvezető, szintivel kísért gyászmenet. Ezután megint egy óriási szerzemény következik, a „The Banks Of The Shadow’s River”. Mintha egy tank lépésben akarna átmenni az emberen, lábától a feje felé, hogy legyen idő végtelennek érezni az utolsó másodperceket. Rövid lélegzetvételhez jutottam, és a hangulatos átvezető után jött az Ars Poetica a Kecskétől : „I Hate the Human Race”. Kicsit olyan ez a lemez, mintha élvezné, hogy a hömpölygő zene áradatába folythat. És amikor a fuldokló hallgató még fel akar jönni levegőért, úgy néz ki, hogy hagy minket feljönni a víz alól, de ezt csak azért teszi, hogy utoljára még a szemünkbe bámuljon és végleg a víz alá nyomja a fejünket.
Ráadásul ez egy olyan lemez, ahol a kiszámíthatóság csak gerjeszti a hallgatóban, hogy eleve elrendelt a bukása. Remek zenei kontrasztja az isteni mindenhatóságnak az emberi lét esendőségével szemben. És ha szemernyi reménysugár is maradt volna ezek után, gyorsan szertefoszlik az „Unchained”-el. 12 percnyi esszenciális Funeral Doom opusz! Kiszívja az utolsó csepp erőt is az emberből. Térde hullva, megbabonázva, az iszonyattól megbomlott elmével önkívületben imádjuk az Austrasia-i Kecskét! Előle nincs hova menekülni, győzött… mert mindig Ő fog győzni!
Tökéletesen megkomponált gyilkos lemez, a szerzeményeket csak a számláló változása jelzi, remekül egybefolyik minden. Mindenképpen szerezzen be egyet a CD-ből vagy LP-ből a műfaj minden fanatikusa, de aki szimplán egy jó lemezbe akar befektetni, annak is tökéletes lesz! Mert ez nem csak a 2007-es év egyik legfigyelemreméltóbb alkotása, minden bizonnyal időtállóbb lemez!
Link : The Austrasian Goat
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.