Everwood
Raven's Nest

(2007)

Skinners_Cage

2007. június 7.

0

Pontszám

8

Sajnos Magyarországon, ha az jön szóba, hogy Everwood, akkor az egyik televíziós csatorna által vetített sorozatra gondolnak, s nem arra a zenekarra, amelyik egy görög kiadóval dolgozik, Európában rengeteg helyen kapni a lemezüket, nemcsak az első Mind Games címűt, hanem az újat is, amelyik a Raven’s Nest nevet kapta. Állítom, hogy a határon túl ismertebb az Everwood, mint itthon. Mondjuk ehhez hozzájárulhat az is, hogy a banda progresszív metált tol, szimfonikus elemekkel, illetve az is, hogy angolul énekelnek.

A lemezt három különálló egységre lehet tagolni, mindegyik egy-egy külön történet alkot, melyeket novellaként tartalmaz a cd multimédiás melléklete. Név szerint The White Angel, The Quiet Valley illetve a Raven’s Nest. Nem mindennapi olvasnivaló.

A zene, mint már említettem szimfonikus/progresszív metál, méghozzá a jobbik fajtából. A kivételes zenei felkészültség mellett a srácok szerencsére jó számokat írni sem felejtettek el.

Nagy kedvenceim az olyan dalok, mint a húzós verzékkel és elszállós refrénnel rendelkező The Marching of Time, a Run to My Fate, a maga szépségével és 9 és fél percével. De a legjobb dal a lemezen egyértelműen a Leaves of November, amelyre klipet is készített a zenekar. Régen találkoztam már olyan énekdallamot, amit újra és újra meg kellett hallgatnom és még huszadik alkalom után is ugyanolyan libabőrös voltam, mintha csak előszőr hallottam volna. Toi nagyon jókat üt benne, s nagyon ül a gitárszóló, csakúgy, mint Tanczer Attila billentyűstémái. Fantasztikus. 120%-os nóta. A többi „csak” 100%-os.

Sokszor a Nemesis neve ugrott be a témákról, gondolom nem véletlen, ami viszont gondolom, már az lehet, hogy pár Cross Borns-os utalást is észrevettem. Bár sajnos a Nemesis név túlságosan is körüljárja az egész lemezt.

Ha a hangzást nézzük, olyan mintha csak nekem készítették volna a lemezt. A gitár nagyon vastagon és mélyen szól. A dobhangzás nagyon jól kiemeli Toi finom, aprólékosan kidolgozott, de ha kell erővel megszólaló dobjátékát. A billentyű is arányosan és jól szól. Bár sajnos a mély gitár kicsit elnyomja Erdős Viktor basszusjátékát. Koncz Balázs fantasztikusan énekel az egész lemezen. Kivételes tehetsége a magyar színtérnek.

Szóval mindent összevetve szívből kívánom, hogy az Everwood-nak sikerüljön nemzetközi sikereket aratnia.

Az Everwood-nak úgyis vége lett, hallgassátok inkább az Everwood-ot. 🙂