A svéd Regain Records 1997-ben döntött az extrém műfajok színterén tevékeny részt vállaló zenekarok mindennemű támogatása mellett. A kiadó történetének kezdetén is már olyan zenekarokkal állt kapcsolatban, mint az In Flames, Arch Enemy, Spritual Beggars, illetőleg a Naglfar. A megújulást, ezzel együtt járó fejlődést mindig szem előtt tartva a neves kiadó mára nem kisebb zenekarok lemezeit bocsátja a nagyvilág kezére, mint a Lord Belial, Behemoth, Dark funeral, Bewitched, vagy éppen a Ragnarok.
2007-ben, az imént említett hordák lemezei mellett, a norvég Trelldom harmadik nagylemezét is a svéd kiadó vállalta magára. A lemezszerződés tényén semmiféle meglepő nem tapasztalható, a Regain Records mindig is a kompromisszumokra fittyethányó, a korai ’90-es évek igaz szellemében alkotó, vagy éppen azidőtájt óta fennálló hordákra – mint pl. a Trelldom – terjesztette ki óvó szárnyait. A Trelldom 1992 óta, viszonylag alacsony prioritású aktivitással van jelen az északi black metal színtéren, ezt bizonyítja az, hogy a remek kritikákat kapott Til et annet… (1998) nagylemez, illetve az aktuális Til Minne… (2007) között 9 évet felkaroló nagy szakadék tátong. Az alacsony aktivitás egyébként kapcsolatban állhat a Gorgoroth-tal is, hiszen a Gorgoroth frontembere egy és ugyanaz a személy, mint a Trelldom vokalistája. Aki nem más, mint Gaahl. A Gorgoroth pedig időigényes munkakör…
Szóval Til Minne…, ami már a harmadik nagylemez a Trelldom diszkográfiájában. A korong egy időutazásra kalauzol az első perctől fogva, lévén a hangzás az ős black/thrash istenek Destruction, Hellhammer, Celtic Frost megszólalását idézi. Illetőleg párhuzam mutatkozik a kora ’90-es évek velejéig sötét korszakával is a hangzás terén, a megszólalás olyan zenekarokéhoz hasonló, mint a Darkthrone, Taake, korai Enslaved. A Darkthrone-féle összehasonlítás dalszerkezetileg is fennáll, hiszen a számok szerkezete nem vonultat fel eltúlzott, túlcicomázott riffeket, tehát igazi, ördögvéráztatta norvég fekete fémről van szó. A gitártémák a minimalizmus jegyében íródtak. A By My Will esetében egyedülálló hangulatú szerzeménnyel nézhetünk farkasszemet, hamisítatlan ortodox északi termék, éreztetvén az spirituális szabadság felszabadító, individuális érzetét. A Vinternatt kezdőriffjére a Gorgoroth ugrott be elsőként, nem feltétlen a vokál miatt. Sőt, meggyőződésem, hogy Gaahl a Gorgoroth-ban teljesen más technikával énekel, mint Trelldom-ban. Fél oktávval alacsonyabban, de lényegesen erőteljesebben, mint a főprojektjében. A két angol nyelvű dallal kiváltképpen el vagyok telve, így a From This Past is ötcsillagos értékelés érdemel! A Steg ,,burzumosra” veszi a figurát, hosszan elnyújtott, 10 percen át ismételgetett melankólikus témák, fel-felbukkanó dallamokkal kiegészítve. A Gaahl is elhagyja a károgást, minden szó kivehető. Maga a tökély!!! Az Eg Reiste I Minnet… lényegesen más vizekre evez, a szám első fele ehhez hasonló lemezen ritkán hallható hegedű, avagy dudajátékot produkál, míg a második fele egy kihalt ambient betét. Lezárásnak megfelelő, ez a végszó.
A Til Minne… rávilágít arra, hogy kár leírni az aktuális norvég színteret, hiszen a Trelldom egyike azon kevés zenekaroknak, aki nem reprodukálja az örökérvényű XX. századi black metal zenekarok aranykeretes lemezeit, hanem képes ahhoz érdemben is hozzátenni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
