Black Messiah
Of Myths And Legends
A Black Messiah egy szimfónikus hatásokat is magán hordozó viking metal zenekar. 1992-es megalakulásukkor még színtiszta black metal zenekarnak számítottak, saját bálványaikhoz akartak hasonlatossá válni, úgymint Venom, Celtic Frost, Bathory vagy Possessed. Aztán az egyik tag (Zagan) 1996-ban elkezdett klasszikus gitár órákat venni, és sikerült teljesen más vizekre terelni a stílust. A rengeteg nehézség ellenére (3 nagylemez : 1998/2005/2006 mind másik kiadónál, állandó tagcserék, többek között a másik fő dalszerző kiválása, stb…) sem adták fel, és tessék, itt az „Of Myths and Legends”.
Mint említettem, a zenekar megjárt néhány kiadót, a legutolsó lemezt az AFM Records adta ki, remélhetőleg mindenki megtalálja a számításait ezzel a szerződéssel. Kicsit a zenére is koncentrálva, igazi kellemes hangulatú metal muzsika! Van itt minden, hegedű, mandolin és egyéb népi hangszerek, hangulatos szinti témák, király power metal riffek, hamisítatlan viking hangulat, az énekre talán azt lehet mondani, hogy black metal, de a zene persze már rég nem az. Most azért vagyok bajban, mert ugye mit nevezhetünk ma black metalnak? Ugye van pár szigorúan tiltott zenekar, amit ha trve egy blekker, akkor a szájára se’ vesz. Emiatt ilyen hosszú a stílus megnevezése, Szimfónikus Viking/Folk/’Black’ Metal. Nos, ha túlesett mindenki az elvi vitán… 😀 ! A zene a lényeg. Az pedig nagyon is rendben van. Mondjuk nem hallgatok annyi folk metalt, hogy a legprecízebb összehasonlítást tudjam adni, de amit művelnek az mindenképp megér némi odafigyelést. Az persze megint nagy közhely, hogy a világot ők sem fogják megváltani, de ettől függetlenül bizonyára sok embernek lehet pont ők a legeredetibb zenekar. A Black Messiah zenéjében sok helyen a Mithotyn ugrik be, hasonló riffelési technika, hasonló dallamvezetés, de itt nagy hangsúly van fektetve a szimfónikus részekre, ami meg totál Bal-Sagoth imádat! De szerencsére mindkettő zenekar remek zenét játszik! A címadó dalban szerintem kicsit még magasabbra is tették a mércét! Ha ilyen lenne végig az album, akkor ez totális 110%os lemez lehetne! Sajnos ez csak egy gyöngyszem a többi nagyon jó között.
A Black Messiah zenéje is duzzad a büszkeségtől, csakúgy, mint akármelyik hasnoló témában alkotó zanakaré, természetesen. Szinte érzem az adrenalint, amint csatába indulnak a viking harcosok! A szövegek fele angolul íródott, a másik fele németül. A német nyelv persze nagyon szokatlan az angolhoz edződött füleknek, de meg kell hagyni, sokkal hatásosabb, mint az angolul előadott dalok. Egyetlen kivetni valóm lehet, hogy sajnos nem értem miről szólnak… de hát a norvégot vagy éppen a svédet is éppen annyira nem értem. A lényeg, hogy a hangulat így is, vagy inkább így még jobban átjön a dalokból! Az egyik vidám színfolt, ahol a hangulat kicsit (nagyon) eltér a viking témáktól és átcsap valami humorosba, az a „Moskau”, egy Dschinghis Khan feldolgozás (igen, a Mándoki Laci féle zenekar, ha máshonnan nem, az Irígy Hónaljmirigy feldolgozás után ismerhetitek a zenekart). Olyan is, megmosolyogtató, de nem rossz értelemben. Szóval nem fetrengtem vonyítva, hogy mi ez a sz@r, ilyesmi szerintem simán belefér egy lemez kereteibe. Ha más miatt nem is, a részegedés legalább annyira része a viking életstílusnak, mint a harc meg az isteneik.
Sajnos a promo nem a teljes verziókat tartalmazza, ez kicsit ront az élvezetből, de hát ugye a kiadók is megpróbálnak mindent megtenni, hogy a lemezeik ne kerüljenek idő előtt az utcára. Ez az apró kellemetlenség viszont magából a zenéből, a szerzemények értékéből nem von le semmit sem. Ha a viking életérzésre éhező rocker keres valamit, ami nem párszáz példányos, kritikán aluli hangzású stb. kiadvány, nyugodtan próbálkozhat a Black Messiah új CD-jével! Itt tisztán hallatszanak a hangszerek, a nóták jól megkomponáltak, van bennük spiritusz! Akinek a hangzás esetleg túl tiszta és a kevésbé polírozott dolgokat kedveli, annak melegen ajánlott a 2006-os „Oath of a Warrior” is!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.