Funebre
Hunderground Vol. 1.

(Szerzői kiadás • 2007)
Infam
2007. július 26.
0
Pontszám
-

Khrul mester munkásságára már jóideje felfigyelhettek a honi underground metálélet szimpatizánsai, tagjai. Az úriember hamar felhívta magára a figyelmet sebes dobjátékával, illetve egyedi ötleteivel, elképzeléseivel, amelyeket individuális projektjeinek berkei közt valósít meg. Ezen ismertető tárgyát a Funebre névre keresztelt projekt képezi, ahol is Khrul az egyszemélyes mindenes. Ezen zenekar 2003 óta lélegzik, azóta egy demo, egy split és kettő EP tüntethető fel a zenekar szentségtelen cégérén. Azonban a Funebre új teljesen új irányt vett idén, kilépve a megszokottság szürke falai mögül: megszületett a ,,Hail Underground!” széria első darabja. Ahogy azt a bookletben a szerző is részletezi, ezen sorozat azzal a céllal jött létre, hogy elnémítsa a panaszos szájakat, miszerint a magyar underground kizárólag a széthúzásról szól. Hisz ez nem felel meg a valóságnak. Ezen állítást legjobban az példázhatja, hogy csak ehhez a lemezhez 6 különböző vokalista lett felkérve, hogy felfedjék a ,,közösség” erejét.

Az About The World Of Man nóta a Stygian Shadows válogatáslemezéről, a Voice of the Styx-ről lehet ismerős. A tempós, élvezetes zenei alapra a hazai mezőny legkarakteresebb hanggal bíró vokalistái (számszerint hatan vannak) hánytak fel négy-négy sort. A bookletből kiderül kikről van szó. Jók a váltások, valamint a Funebre demókon uralkodó hangzásnál fényévekkel jobb ez, de a zene jellegéből adódóan nem veszti hitelét: a minőség nem hordoz nyáltartalmat. A Hunderground Volume #1 másik dala, az Into The Torment egyfajta önmagából adódó nyomatékosítása annak, hogy vannak/voltak itthon hatalmas, legendás zenekarok. Ez a nyomaték pedig azért kiált némán, mert a dal egy feldolgozás: az Anno Domini c. Tormentor lemez bevezetője. Hangulatos feldolgozásról van szó, remekül ritmizáló vokállal egészítették ki az eredetileg instrumentális dalt. A szöveget mindkét dal esetében a magyar irodalom nagyjaitól kölcsönözte Khrul. Remélem mihamarabb napvilágot lát a sorozat második része.

Az összetartást ebben a műfajban elég sarkos fogalomnak gondolom. A panaszkodók mit várnak? A zenészek tapsoljanak minden koncerten egymásnak, boruljanak egymás nyakába? Netán reklámozzák egymás lemezeit minden színes fórumon? Megtehetnék, de merőben csorbulna a hitelességük. Az összetartásnak sokkal inkább abban kellene kimerülnie, hogy ne legyen indokolatlan betartás, becsmérlés, amikor senki nem kérdezte a másik véleményét. Természetesen, legyenek közös meghívások, mint koncert terén, szintúgy a vendéglemezeken való szereplés mezején. Ha mindenki mindenkivel jóban lenne, minden zenekar egymás pajtása lenne, akkor elvesztené az elvi hitelességét a dolog, hiszen nem mindenki egyformán lát rá a műfaji sajátosságokra, létezhetnek egyéni értelmezések szigorúan a műfaj szűk berkein belül. Két ember radikális véleménye, magatartása esetenként egyöntetűen eltérhet egymásétól és ez így van rendjén. Végezetül Khrul szavai zárják a gondolatsort: ,,A Hail Underground sorozat semmi másról nem szól, mint a tényről: van itthon is underground, arányaihoz mérten reális összetartás, valamint a magyar színtér gazdag jó zenekarokban, tehetséges zenészekben; legyetek büszkék rá és támogassátok!” Ott a pont.