Pelican
Australasia

(2003)

Amarant

2005. október 3.

0

Pontszám

8.5

Pelican. Egy olyan banda, amelynek már csak a neve miatt is kíváncsi az ember, hogy milyen zenét nyomnak. De hiába e első hallásra nevetséges név, amint meghallottam, azonnal elszállt minden előítéletem:) Már ott gyanús volt, amikor láttam, hogy a legtöbb szám hossza 10 perc felett van, ilyenkor óhatatlanul is a doomra asszociálok. És jól is tippeltem, csupán hangzásilag volt furcsa egy picit, vártam volna valami énekhangra, de nem nagyon jött… Nem nagyon tudom mihez hasonlítani, talán picit ISIS-re hajaz, de csak nagyon kis mértékben, néhány dobnál és riffnél hasonlít a hangzás. Amitől eldobtam az agyam: melodic drone doomot játszanak, ami először olyannak hangzott számomra, mintha mondjuk romantikus horror lenne egy film kategóriája:) Ez az első teljes hosszúságú lemezük, csupán 50 perc, de ahogy a banda is nyilatkozta, ők így érzik teljesnek…és lényegében nem is kell több, főleg a droneból, én személy szerint szeretem a stílust, Khanate- Sunn O)))-Earth triumvirátus, de 1 számnál egyszerre többet sosem tudtam meghallgatni. Első szám a NightEndDay, szokásos lassú kezdés, atomtorzítás, de amint unalmasnak érezhetnénk, előtör a dob és gitár gyilkos kombója, és észre sem venni, ahogy eltelik 11 perc és már a második trackbe csöppentünk. Drought – jelenlegi kedvencem – az elején a haverom viccesen megjegyezte, hogy mostmár kikapcsolhatom a repeatet a winampban:) ; de a 4. percnél megszólaló riff engem teljesen magával ragad és önkénytelen is headbangelek (akárcsak egy jó kis szaggatott As I Lay Dying metalcore gittyóra). Harmadik az Angel Tears, a kezdés mennyei, tényleg el tudom képzelni, amint az angyalok könnyei lehullnak a porba. 4. a GW címet viselő, 3és fél perces szám. Mintha egy rövid átvezető lenne az utána következő névnélküli számba, mely egy kellemes darab, no torzítás, csak egy akusztikus gitár. Utolsó albumcímadó alkotás az Australasia. 11 perc, őszintén megvallva, mire ideérek általában már elfáradok:) Igazán kevés a melodic drone doomot játszó bandák száma, melyből a Pelicant bátran emelem ki az egyik legjobbnak. Az album pontozása, nos, szerintem mindenképp kiemelkedő teljesítmény, h rábírták venni a fülem, hogy egyben meghallgassa a lemezt, anélkül hogy akár egyetlenegy énekhang megszólalt volna. Talán az utolsó szám, hiába címadó, de én levettem volna, és az akusztikus számot hagytam volna befejezések. Csakis emiatt nem adok rá 10et. Extra kívánság: remélem a következő albumon megcsendül 1-2 vokál:) (ami ugye a Khanate óta a droneban sem újdonság..)