Rhapsody
Symphony of Enchanted Lands II-The Dark Secret
Két évet kellett várni az olasz Rhapsody új nagylemezére. A szimfonikus power metal banda eddigi művei a stílus meghatározó albumai voltak. Ezek után részemről nagy várakozás előzte meg az új albumot, mely felvételeit Európa több országában végezték (Anglia, Olaszország, Csehorzság, Belgium, Németország). A zenei anyagot Luca Turilli és Alex Staropoli írta. Rengeteg nemzetközi hírű vendégszereplő is hallható az anyagon: Bohuslav Martinu Philharmonic Orchestra Csehországból, 50 tagú kórusok és természetesen Christopher Lee színész, operaénekes, aki a narrátor szerepét tölti be a lemezen.
Ezen előzmények után indítottam útjára az anyagot a winampban. Az első track a The Dark Secret, ami lényegében arra hivatott, hogy felvezesse a lemezt. Itt rögtön bemutatkozik Christopher Lee a narrátori szerepkörben és a szám felétől, aztán megérkezik a Rhapsody lemezen vissza-visszatérő kórus is.
A második dal az Unholy Warcry, amit már ismerhetünk a lemezt felvezető maxiról, igaz itt egy attól eltérő verzióban. Mondhatnánk tipikus Rhapsody nóta, nagyszerű szimfonikus kísérettel, amit már megszokhattunk a zenekartól. A számot hallgatva nyugodt szívvel elmondhatom, hogy semmit nem felejtettek el a srácok. A dal közepén ismét hallható egy rövidke narrátori átvezetés, majd egy Luca Turilli-től már megszokott magas színvonalú gitárszóló is.
A lemez harmadik szerzeménye a Never Forgotten Heroes, ami lassan, vontatottan indul, hogy kibontakozhasson belőle egy középtempós nóta. A dal szerkezete kifejezetten jó és nagyon jól sikerült az énektéma is, igazából koncerten biztos nagy közös éneklés lesz a közönséggel. Fabio Lione hangja nagyon jól illeszkedik ehhez a zenéhez.
Az Elgards Green Valleys című felvétel egy madárcsicsergésből induló, hegedűvel előadott átkötő rész.
Majd következik a The Magic Of The Wizard Dream, ami egy lassú szerzemény: Fabio Lione igazán itt bontakozik ki a legjobban. Tisztán, érthetően és nagyon jól énekel ebben a dalban. A hátamon áll a szőr a vonósokkal megtámogatott zongorakísérettől. Igazi szimfonikus metal ballada.
Erians Mystical Rhymes a következő dal a lemezen, itt aztán megkapunk mindent, ami kell: fúvósok, vonósok, a dal elején pedig olyan érzése támad az embernek, mintha harcba hívná ez a zene. Igazi monumentális szerzeményt hallhatunk tempóváltásokkal, szimfónikusokkal, kórusokkal. Természetesen itt is kellően odafigyeltek a srácok az énektémára, koncerten ez is nagy közönségkedvenccé válhat. Turilli mester pedig bemutatja mit is tud a gitárnak nevezett hangszerén. A dalt ismét a narrátor zárja sejtelmes háttérkísérettel. Nagyon jó dal!
Ezután ismét egy igazi Rhapsody nóta következik The Last Angels Call címmel. Tehát itt is minden megtalálható, amit már leírtam: hatalmas kórusok, vonós kíséretek. Egyszerű kis nóta, de nagyon eltalált!
Dragonlands River ismét egy átvezető tétel a lemezen madárcsicsergéssel, vízcsobogással és Lione-val 😀
Sacred Power Of Raging Winds: az eddig hallott számok közül talán ez indul a legkeményebben. Lényegében mondhatjuk, hogy tipikus Rhapsody nóta ez is. Igazi power metal a jobbik fajtából, mindez megtámogatva jobbnál-jobb nagyzenekari kísérettel. A dal közepén hallhatunk egy rövidke szinti szólót, majd klasszikus zenei elemeket furulyával és ami még kéznél volt. Erre aztán jön Luca Turilli, hogy egy kicsit feleseljen a nagy zenekarral, kifejezetten élvezetes másfél-két percet okozva ezzel. A dal vége természetesen végig fokozásokból áll majd hirtelen véget ér.
Guardiani: gitár és furulya által bevezetett szerzemény, érzelmekkel teli dal szebbnél-szebb dallamokkal, és az elmaradhatatlan fokozásokkal, hogy a dal végére minden letisztuljon. Minden perce gyönyörű!
Shadows Of Death: áhhhhh áll a szőr a hátamon a fúvósoktól, de nem sokáig, mert jön a gitár és a szinti szőnyeg. Nem ismétlem magam, itt is minden megtalálható, amit eddig leírtam már. Igazi zaklatott hangulatú szerzemény, a lemez egyik legkeményebb dala.
Nightfall On The Grey Mountain a lemezt záró tétel. Ehhez méltón is indul hosszú bevezető résszel, kórusokkal megtámogatva. Sajnálom, hogy lassan vége a lemeznek, mert elhallgatnám még egy darabig ezt a nagyszerű zenét. De sebaj elkezdjük elölről 😀
Nos, itt a fórumban olvashattuk, hogy ez a lemez „giccses hányás, borzasztó anyag”. Mondanám az illetőnek, hogy ez „giccs” teszi a Rhapsody-t Rhapsody-vá és emeli ki a sok szürke zenekar közül. Én szeretném, ha mindennap ilyen giccses-hányasos-borzasztó anyaggal lepnének meg a zenekarok 😀 Azt kell mondjam, hogy ez egy tökéletes Rhapsody lemez, nagyszerű nagyzenekari részekkel, igazi fogós énektémákkal, virtuózabbnál-virtuózabb gitárszólókkal. A lemez hallgatása közben az ember szinte maga előtt látja az egész történetet. Egytől-egyig nagyon jól megírt és nagyszerűen előadott dalok sorjáznak a albumon. A stílus vezető zenekara volt eddig is a Rhapsody, de ezzel a művel talán egy kicsit még feljebb rakta azt a bizonyos lécet. Ajánlom tehát mindenkinek, az eddigi Rhapsody rajongóknak pedig egyenesen kötelező! A műfajjal most ismerkedőknek szintén melegen ajánlott. Most pedig bocsi, de megyek sárkányt gyilkolászni :DDD
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.