A detroiti The Black Dahlia Murder számomra a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése volt. A srácoknak ez az első lemezük, eddig 2 demót és egy EP-t adtak ki. Megjelenésük alapján simán beférnének bármelyik rádiórock bandába, de ez csak a látszat, itt kérem szépen másról van szó.
A nyitó tétel egy rövid intró, igazából semmi nem derül ki belőle, furcsa, hogy ezt választották a lemez címadó dalának. A második Funeral Thirst-el viszont megkezdődik az őrület. Már az első pár másodperc simán padlóba tapossa azokat, akik valamilyen kommersz amerikai rockzenére számítottak. Igazán nincs értelme külön kiemelni dalokat, hiszen mindegyik erős. A srácok nagyon jó érzékkel keverik a göteborgi és a floridai death metal vonal sajátosságait, a váltások mindig jó helyen vannak, és a melodikusabb, ikergitáros részeket is nagyon eltalálták. A lemez legnagyobb pozitívuma azonban a brutális, letaglózó energikusság. A dalok többsége gyors vagy nagyon gyors, de mindenhol vannak lassabb, fülbemászóbb részek is, mindvégig változatos marad az album. A zenészek is jól teljesítenek, külön kiemelném Trevor Strnad vokalizálását. A srác simán hozza a Tompa féle agyament üvöltést és a mélyebb, gyomorból jövő hörgéseket is, egszerűen gyilkos hangja van. Az album ideális 35 perces hosszúságú, és természetesen nagyon jól szól. (Az utóbbi időben nem nagyon hallottam olyan amerikai lemezt, ahol a hangzás nem volt 100%-os).
Ennél többet nem érdemes írni az albumról. Aki szereti a death metalt, különösen a korai göteborgi színtér bandáit, az menjen el a boltba és vegye meg, nem fog csalódni. A detroiti ötös olyan anyagot tett le az asztalra, amit még a stílus nagyjai is megirigyelhetnének.
Ennyi tömjénezés után az olvasó joggal kérdezheti, hogy miért nem adtam rá 10-est? Nos a válasz nagyon rövid: At The Gates – Slaughter of The Soul. Ez nálam „A dallamos death metal lemez”. Az Unhallowed az majdnem olyan jó, mint az előbb említett klasszikus, tehát 9. Ki tudja, lehet, hogy néhány év múlva a The Black Dahlia Murder is megalkot egy hasonló remekművet. A potenciál mindenesetre megvan bennük.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.