A germán Funeral Doom banda, a Worship 8 évet tudhat maga mögött, amely tekintélyes kort tragédia árnyékol be. A zenekar alapgondolata Daniel Pharos és Max Varnier levelezése során fogant meg. Daniel a húros részt vitte, Max pedig az ének -és dobszekciót képviselte egészen addig, amíg századfordulón öngyilkos nem lett (leugrott egy hídról), helyébe pedig új zenészek léptek Daniel áldásával. Négy split, egy demo készült el eddig, majd pedig idén a Dooom nagylemez látott napvilágot az Endzeit Elegies jóvoltából.
Az Endzeit Elegy baljós nyitóriffje jelzi, hogy ez a lemez a Funeral Doom hű szellemét képviseli. A komor dallamok egyenesen a halált indikálják, a végtelenül nyomasztó aurát még inkább kidomborítja a torzított, szaggatott villanygitár. Az All I Ever Knew Lie Dead epikusabb vizekre evez, már amennyire egy Funeral Doom tétel fennkölt lehet. Elnyújtott dallam dominál ezesetben, nem a szaggatott akkordok, mint az előző dal esetében. A Funeral Doom zenészeket az a szándék vezérelheti, hogy átimplántálják a személyes érzéseiket a hallgatóba, ennek eszköze pedig tulajdonképp maga a műfaj. Ezen perspektíva szerint nem túl bizalomgerjesztő hangulatot teremt ez a dal sem, így elmondható, hogy eléri a célját, amiért a Worship rögzítette. A 3-4-5-ös trackre a szaggatott, ám ettől még monoton szerkezet jellemző, Daniel vokálja mély, a túlvilág hangja ez. A hatos dal egészen lehangolt gitárral operál, sivár F.D. dal. A Mirror Of Soul pedig Solitude Aeturnus feldolgozás, némiképp más – temetői fekete – köntösben. A zenekar itt lerójja tiszteletét a nagyhírű előd előtt. Az I Am The End a legmelankólikusabb, s egyben a leghosszabb tétel, a zene változatosnak mondható a szólókezdemények és nem egysíkú ének összhangjaként. Teljes lemondást, halálvágyat és depressziót reflektál a muzsika. A szöveg pedig már helyenként annyira pesszimista és öngyilkos jellegű, hogy törékenységet és gyengeséget vétet észre. Azt pedig mindenki döntse el maga, hogy mennyire hiteles a saját gyengeségét nyíltan papírra vetnie valakinek. Vagy talán ez is csak egy hangulat, egy érzés?
A Worship nagymestere a Funeral Doom műfajának, ez tisztán látszik. Olyan zenekarokkal tudnám összevetni a németeket, mint a Comatose Vigil, avagy a Loss. Végezetül mit is kívánhatna az ember egy temető doom zenekarnak, mintsem a legrosszabbakat, ha ha?!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.