Engel
Absolute Design

(SPV/Steamhammer Records • 2007)

Dolmen

2007. november 16.

0

Pontszám

7

Emlékszel a Passenger zenekarra? A banda megjelentetett egy albumot 2003-ban és az énekes egy bizonyos Mr Anders Friden volt. A együttes zenéje egyfajta keveréke volt az In Flames és a Nu Metal stílusnak, na ennek a bandának is tevékeny részese volt Niclas Engelin. Négy év elteltével, Niclas Engelin visszatér új projectjével, melyet Engel névre keresztelt, de most már Anders nélkül és egy csomó nagy Svéd zenésszel: Marcus Sunesson (ex: The Crown), Mikael Hakansson (ex: Evergrey), Daniel Moilanen (ex: Lord Belial) és végül Mangan Klavborn aki egy kicsit névtelenebb társainál. A jól bevált receptet nem változtatták meg az Absolute Design esetében sem, a hallgatóknak semmi újat nem adnak a korongon hallható dalok

Absolute Design tökéletes keveréke a Gothenburg Death Metal és Metalcore (itt-ott Nu Metal) stílusoknak. A két műfaj stílusjegyei hamísítatlanul megtalálhatóak a dalokban. Igen, a hyper fülbemászó és kommersz kórusuk, a gyors hyper dallamos riffek és természetesen megtalálhatóak a tiszta vokálok is a lemezen. A csapat zenéje amerikai hatásokkal telepakolt In Flames jellegű mai modern muzsika. Ez önmagában nem lenne rossz, ha nem zenekarok tömkelege játszana hasonló muzsikát napjainkban.Az a személyes véleményem, hogy ez az album már túl későn jött ki, eladható a korongon szereplő jó muzsikusokkal, de igazából meghatározó nem lesz a lemezek áradatában.

A produceri munkákat Anders Friden és Daniel Bergstrand látták el, ez már előre vetíti, hogy a korong hangzásába belekötni nem lehet. Minden hangszer tisztán tökéletes minőségben szólal meg a lemezen. A gitártémákkal sincs gond kellően feszesek, kemények és dallamosak ahol kell. A dob is hozza ami egy ilyen lemezen minimumként elvárható. Mangan Klavborn énekessel már akadnak gondjaim, az üvöltős pöcsletépős részek még csak-csak elmennek de a tiszta ének bizony nálam sokszor monoton, hogy úgy mondjam unalmas kántálásba fullad.

Az Absolute Design mindent összevetve nem egy szörnyű album de nem is egy felejthetetlen alkotás. A fent leírt névsortól mindenképpen egy egyedibb jobb korongot reméltem. A Metalcore és In Flames rajongók biztos találnak maguknak való dalokat a 12 szerzemény között de azt gondolom hamar a cd gyűjtemény aljára kerül majd a kiadvány. Ha mégis ajánlanom kellene, akkor a fent említett stílus kedvelőinek ajánlanám és a magamfajta mindent meghallgató emberek is tehetnek vele egy próbát, de igazi remekművet ne várjatok.