Ha van olyan lemez, amiben már a cd kézbevételekor jön az erő, akkor az angol BOSSK együttesé. 2005-ben alakultak, Kent-ben, az első debüt EP egy évig váratott magára, és segítette őket turnéhoz olyan nagy nevekkel, mint a Cult of Luna, The Ocean, Yndi Halda, Baroness vagy a Capricorns. Szerencsére nem csak hírverés, tényleg baromi zenét tolnak.
Külcsín: áhh, a borító és a lemez nagyon jó, s bár csak városi alkonyat kép, égbolt fotó és pár másik shot van, nekem hobbi fotósként nagyon tetszik. Egyébként Seldon Hunt nevét illetik a képek, aki a Neurosis-nak, ISIS-nek és Pelican-nak is kezelte az artwork-jét.
Belbecs: A 0.2 ott folytatja, ahol a 0.1 abbahagyta, ugyanúgy két számot találhatunk, szélesebb képet mutatva a srácok tudásából. Az EP 90%-ban instrumentális a maga 20 percével, egyedül csak a Truth-ban hallhatjuk Sam Marsh énekét. A 0.1-hez viszonyítva pozitívabb kicsengésű számok, a Define egyik pillanatban egészen merengős, stoneres, másikban erőteljes doomos riff csap homlokon. Hangzásban a Cult of Luna-hoz áll a legközelebb, ami nem véletlen, hisz Magnus Lindberg maszterizálta a CoL-ból.
A Truth lassan építkezik közel 6 percen át, s tetőpontján ordítozással ellensúlyozza, az addig hallott szépséget. Nekem nagyon tetszik mind a kemény vokál, mind a lebegős alig hallható ének, a kettő találkozása pedig…spricc. A szám végéig úszunk az árral.
A 0.2 után beálló csendben hiányérzettel ültem fotelomban, amit csak úgy tudtam mérsékelni, h újra-és újra lejátszottam. Igazából, már a 0.1 után azt hittem, hogy ez az anyag a 2.0 lesz, ehelyett csak egy újabb EP, ami viszont bődületesre sikeredett, csak már várnám a teljes albumot.
Szerencsére az Irreversible LP a napokban lesúlytott post-hc csapásával, úgyhogy a kettőt együtt hallgatva próbálom mérsékelni az űrt.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.