Na lássuk csak, mi sül ki abból, ha pár amerikai pankráció / japán fantasy / metál fan srác eldönti, hogy zenekart alapít. Nem más, mint a „Háromfejű szörnyeteg”!
Elsőre én is szörnyülködtem, hogy ebből vajon mi lesz, de aztán rájöttem, hogy az év egyik legnagyobb meglepetését hozták össze a srácok!
Az összetevők:
Elsősorban ugye a tagok. Kell egy klasszikus gitárórákon edződött villámkezű gitáros, egy eszméletlen jó dobos, és egy ugyanilyen kaliberű basszusgitáros.
A másik talán ugyanennyire fontos dolog, az a pimasz hozzáállás, amivel felrúgják az esetleges műfaji korlátokat!
Ja, és hogy miért nem említettem a képzett hangú énekest? Merthogy olyan itt nincs. Legalább nem rontja az összhatást! 🙂
Akinek eddig nem lenne világos, ez egy teljesen instrumentális anyag. Sokat gondolkoztam rajta, hogy milyen lenne a megfelelő énekhang ehhez a zenéhez, de rájöttem, hogy ez így jó, ahogy van!
Vannak ugyan szöveges bevágások a dalokban (hol elején, hol a végén), de ezek többnyire pankráció mérkőzések felvezető szövegei. Kellemesen komolytalan hatást kölcsönöznek, az amúgy nagyon is komolyan összerakott dalokhoz.
A szörnyetegek műfaji meghatározásként a Metal-t használják a Myspace-es honlapjukon, ami abszolút megfelelő erre a zenére, igaz nekik van egy saját elképzelésük is erről, ami sokkal viccesebb. (Képzeld el, hogy Hulk Hogan-nek és Godzillának van egy közös gyereke, aki zenélésre adta a fejét!)
Én a Metal meghatározás mellé odabiggyeszteném a Crossover jelzőt is, ettől lesz kerek egész a dolog.
Crossover a lehető legjobb értelemben. Mert vannak itt olyan több perc hosszúságú, a Heavy Metal fénykorát idéző gitárszólók (mondtam, hogy nagyon ott van a gitáros srác), hogy majd hanyatt estem. Ezt ötvözik az akusztikus betétekkel, és olyan mélyrehangolt zúzdákkal, hogy csak kapkodtam a fejem, és amit a dobos művel a duplázóval…
A számok között vannak igazán terjedelmes darabok (7 perc körüliek), de csodák csodájára nem fulladnak bele az unalomig ismételt riffek tengerébe.
Azért, hogy ne legyen teljesen „polír” a beszámoló, meg kell említenem, hogy néha bizony felcsendülnek ismerős dallamok. Azaz mit ismerősek, ez annál jóval több, de … 🙂
Ettől függetlenül, vagy talán épp ezért…én már most várom a következő lemezt!
A borító tetszetős, ha figyelembe vesszük a srácok rajongását a japán mítikus lények iránt, a hozzáállásuk pedig külön dicséretet érdemel (ezt játsszuk, mert ez tetszik!).
Nem tehetem meg, hogy ne hívjam fel a figyelmét mindenkinek a személyes kedvencemre, a Perfect-Plex nevet viselő dalra. Aki tudja, hallgassa meg legalább ezt a dalt, és csak azután döntsön a zenekarról.
Wrestling Metál!
Get in the ring Motherfxxxer!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
