A litván Grol 2002-ben alakult Vilnius-ban (eredetileg Grinding Gremlin – majd GROL de Nocte néven), s csak egyetlen anyaggal rukkoltak elő, a True Stench Never Dies-szal, melynek számcímeit olvasgatva könnyen egyértelművé válhat, hogy a srácok szeretik a gore-porno és grindcore adta koncepciókat, mely mind a szövegekben, mint a külsőségekben megjelenik. A promót amúgy igencsak puritán körülmények közepette kaptam képhez, fénymásolt borító, slim tokos CD, és matricázott lemez, mely nem szól se jól, se rosszul, úgymond a műfajnak megfelelően ütlegel, avagy nagyon rövid és hosszabb nóták egyaránt felkerültek rá.
Zeneileg valahol a death metál, gore, punk, crust és black metál között mozog a dolog, a tudás megvan, de a témák ennek ellenére erősen primitívnek hatnak, igaz egyben nagyon kísérletiek is, és gyakran komédiává alakulnak az aberrált szexuális előjátékok és átmulatott alkohol gőzös éjszakák… a néhol szinte már tánczenei megoldások egyértelműen a francia és hasonló koncepcióval dolgozó – ámbár zeneibb és profibb – Cadaveric Hunter-t jutatták eszembe.
A Grol nem öncélú, de nem is lesz a műfaj csillagja, olyan csapat, mely egy pina, két üvegsör és egy kihányt vacsora között igaz utat mutat… akad pár nagyon fogós dal, és persze a totális beteges zajhalmazok is, sokkal rosszabb és sokkal jobb bandák is léteznek, amolyan semmi kiemelkedő, magabiztos középosztályos mai beteg death metál, sok fertőzéssel, melytől egy kicsit crossoverré lesz a dolog.
Sokáig lehetne jellemezni, mit művel a négy bohóc, de azt hiszem ennyiből is eldönthető, hogy érdemes-e próbálkozni vele. Nos, súlyosan nem világ megváltás, de tetszik, hogy a sok klisét úgy kapcsolják össze, hogy azok abszurd, már-már Kafkai valóságot adnak közre, avagy; sex, sör, grol’n’roll!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.